12.Amit nem tud,nem fáj neki

…Emily igazi neve:Emily Dragona
Ennyi mindent néha az embernek felfogni is sok,hát még ha egy feltúrbózott cucc vagy!Alex elmondása…hihetetlen volt számomra.Emily több mint ember,több mint tündér.Ott álltam kezemben talán a világ egyik legfurcsább leányzójával,szembenézve egy angyallal aki most regenerálódik a baleset miatt.Miközben álldogáltam csak a történtekre tudtam koncentrálni.Emily,aki egy más országban született,teljesen normálisnak hitt élettel…Szegény lánynak a felépülése után nem mondhatom el rögtön hogy Alex a bátyja!Talán elrontanám vele a…a…a…mit is?Az életét,aminek most vetettem véget?A gyerekkorát ami véget ért már?A szüleiröl alkotott véleményét ami a "tutira ti vagytok a szüleim"-ig terjed?Értelmetlen lenne eltitkolni.Ezzel majd a magyarázkodásnál törödök.
-Sajnálom Alex.Mindent.Ö a hugod.És tényleg,talán most látod utoljára.Megígérem,kidermiEmilyEmily többé nem él.Nektek már halott.Viszlát Alex Dragona.-hangom fátyolosan hangzott,de inkább volt sajnálkozó mint éles.Sajnáltam egy kicsit.De mielött elküldött volna a halál faszára inkább elhúztam a csíkot.Hazafelé vettem az irányt,ahol anyámék nem kajtatnak agyon.Belöktem a bejárati ajtót Emilyvel a kezemben.A lány még mindíg semmi jelét nem adta annak hogy relatíve,de él.Folyosóról-folyosóra mentem a kanyargós utakon.Az irodámmal szembe ahol szerettem hesszelni és a munkámat intézni,ott egy ajtó nyílott a vendégszobába.Benyitottam abba is, majd a selyemhuzatos ágyra fektettem Emilyt.Hallottam ahogy szívverése még ver.A vízparton kezdödött el a folyamat de még nem fejezödött be.Ha a szíve teljesen megáll,akkor lesz vámpír.Emily nagyon vegyes vérü egyébként.:ha Emily összes vére eggyütt 100% akkor ilyen a vére:
75%-ban tüzdémon
25%-ban tündér
én meg átváltoztattam vámpírrá szóval az új felállásl
75% tüzdémon
5% tündér
20% vámpír.
A tüzdémonok a legerösebb démonok az egész világon.Fekete a szárnyuk,gyönyörüek,általában börük hófehér,és rendelkeznek a tüz erejével.Pyrokinézis,ez a hivatalos megnevezése a tüzzel rendelkezö embereknek.Bárkit,vagy bármit képesek megpörkölni.És Lucifer szolgálatában állnak.
A tündérek a természethez köthetöek.Nem állnak közel sem Istenkéhez,sem az Ördöghöz.Sutyiba csinálnak mindent.Általában erdökben lehet öket megtalálni.
Háát igen.A vámpírok……sokat tudnék róluk mesélni,de csak a legfontosabbakat.Vannak a múlóknak egetverö hülyeségeik.Nos,tisztázok párat:
-Imádom az oldalast FOKHAGYMÁVAL!!
-Citromos SZENTELTVIZET szoktam iszogatni.
-Nem kortyolok bele minden 2.ember ARTÉRIÁJÁBA.
-Múlt nyáron LEÉGTEM a napon.(napolaj…minek!)
-A fekete BÖRDZSEKIM csak faszagyerekségböl húzom fel.
-A szemem alapból FEHÉR,és csak ha dühös vagyok,lesz piros.
-Még Vlad, a híres megkarózó is a rokonom, de a SZÚNYOG nem!
-Aranyos lennék mini, repülö,DENEVÉRKÉNT,de nem vagyok az!
-A megeröszakolás UNDORÍTÓ.
-A KANNIBALIZMUS beteges.
- Nem létezik NAPGYÜRÜ,és hogyha létezne akkor is buzinak néznék ki benne!
Azt hiszem ennyi is lenne.Hát igen,ez vagyok én,no meg a vámpír faj.Egyébként a vámpír nemzedék Egyiptomban kezdödött.Tutanhamon a 18.dinasztia uralkodója,aki szomorúan fiatal halált halt, volt az elsö vámpír.Sokak szerint Vlad nagybácsikám,aki a mai napig él és virul volt az elsö.Hát ez nem talált.Tutanhamon az írnokait kicsinálta,és a vérükkel táplálkozott.De az ükük…valakim is Tutanhamon írnoka volt amikor megtudta ezeket a gyilkosságokat.Tutanhamon rájött hogy tudja a rokonom a titkát ezért egyeszséget kötöttek.A rokonom nem újságolja el egész Egyiptomnak a gyilkolászósdit ,cserébe ha Tutanhamon halhatatlanná teszi.Így hát elkezdödött a vámpír-faj kora.Nah de letértünk a lényegröl…ezek a gondolatok kavarogtak a fejembe miközben Emily mellkasátt néztem hogy hogyan emelkedik egyenletesen.Furcsa ez a lány nekem…túlságosan is.De megígértem hogy utánanézek ki ö. Mert talán többet is tartogat mint azt egyesek hinnék………"

~~~~Visszaemlékezés Vége~~

Emily szemszöge:
Halgattam ahogy Dimitrij beszélt,de ezzel eggyütt arra is rájöttem hogy lehet hogy a meséléséböl kihagyott pár részletet.Gondolom nem fontos.De azt még fell kell dolgoznom hogy vámpír is,tündér is vagyok.Miért mentett meg Dimitrij?Sam…vajon ö túlélte?Biztos,hiszen ö démon!Alex…vele mi van?Sebastian…Natalie.Ott ültem elöttem Dimitrijjel,a megmentömmel.
-Dimitrij,nekem kell egy kis friss levegö.Azután közöld hogy mit akarsz vagy hazamegyek.Mármint az otthonomba,New Yorkba.-szólaltam meg fáradt hangon.Majd felálltam és kifelé igyekeztem amikor vissza kiáltott:
-Várj,Emily!-kénytelen-kelletlen de hátrafordultam-Nem gondolkoztál el azon hogy Samék hova vittek volna ha nem következik be a baleset?
-Tudod Dimitrij,nagyobb gondom is volt ennél,mint például az ,hogy feldolgozzan hogy vámpír lettem,ezzel eggyütt-kiabáltam rá egy fanyar  mosoly kíséretében-halott!-majd ezzel a lendülettel kicsörtettem az ajtón.Hova is indulok most?Jah,igen levegözni.Bakker!Én balfasz!Nem is lélegzem!Nah mindegy.A faszagyerekek tüdö nélkül is tudnak lélegezni.Egyik forduló a másik után.Végül,egy kanyarhoz érve egy kis asztalkán megpillantottam felejtésem fö luxuscikkét:egy 1l-es gin tonikot.Anyucinak ma jó kedve lesz!Megjegyzés magamnak:ne fáraszd le magad gondolatban!Jobb kezembe véve az instant smileyhoz vezetö utat indultam el eredeti célom felé.Jobbra-balra-bal-bal-bal-jobb.És ez így is ment egy ideig amíg egy nagy,fehér,kétszárnyú ajtóhoz nem értem.Megfogtam a kilincset majd kinyitottam résnyire.Kidugtam az orrom hogy höméröként funkcionáljon.Azonnal hideg levegö csapta meg az orrom.A nap már lefelé járt .Volt kb.olyan 5 óra. Ez kell most nekem!!Nemtörödve a ruhám jelenlegi kinézetével,barátocskámmal kiléptem a teraszra.Ott tölem jobbra egy kétszemélyes hintaszék állt.Bal oldalamon egy erkélynek kinézö valami,amin fekete rószák futottak végig.Futórózsa.Az egész terasz felett tetörész volt kialakítva.Nekem az egész bejött.Esett az esö,amit az ereszbe hulló csapadék még jobban megerösített.Leültem a hintaágy egyik végébe majd a másik ülöhelyre raktam a patáim.Ölembe vettem a piát amit találtam,majd felbontottam.Kissé megemeltem az üveget majd ezt motyogtam:
-Éljen vagy haljon én.Éljen az új letesztelésre váró májam,és az elcseszett életem.Hurrá!Sam,bazd,ha élsz küldd ide értem az I.T.-t!Vagy gyere el,és vigyél el a bahamákra!-kértem az akárkit becsukott szemmel hátha ez egy rossz álom.Kinyitottam a szemem majd egy jó nagyot lehúztam az üvegböl.Savanykás íze tökéletesen illett a hangulatomhoz.A májam már nem müködik,nem?Ha mükszik akkor azért kell igyak mert sík hülye vagyok.Ha nem mükszik akkor arra kell innom hogy zseni vagyok.Kicsit eltéröen,de minden út ugyanahhoz vezet.A gin tonikhoz.Sam meghalt-ittam egy kortyot.Anyuékat több mint egy hete nem láttam-ittam.A barátaimnak löttek-ittam.Az új életemet már most elszúrtam,bocsánat,már nincs életem-ittam.Félek,és ezért most minden egyes emlék miatt ráhúzok a piára.Mi lett belölem?És miért?Mindegy,a múlt elmúlt.Holnap délben hazamegyek.Úgy teszek mintha semmi nem történt volna ,majd élem tovább a szívverés nélküli életem.Semmi nincs rendben,de ilyenkor erre szoktak gondolni.Minden nincs rendben.Minden ren……nincs rendben.Hagyjuk.Talán ezek a pokolfajzatok csak a rémálmom része.Talán.Elnevettem magam hogy milyen naiv,kislányos gondolataim vannak.Már több mint az üveg felét bevedeltem.Szóval már elég jó kedvem volt.Néztem,ahogy az ereszen masírozó átlátszó vízcsepp egyre lejjebb halad ,majd lecsöppen.Milyen jó lenne láthatatlan lenni,és tudni hogy ami az eltelt egy hétben történt,meg sem történt.Láthatatlanként egész nap Sam formás fenekében és kockás mellizmaiban gyönyörködhetnék.De ha nem is lennék láthatatlan hanem csak egy tudatlan életem lenne mint amilyen eddig is volt szerintem még mindíg boldogabb lennék mint jelen pillanatban.Most talán akkor Carollal röhögnék vagy bámulnám a tepsi seggü fiucskákat.Már megint nevettem.Bebasztam,ez tuti.Nagyszerü.Leemeltem a lábaimat a hintaszékröl majd felálltam az imbolygó padlóra.Bementem az ajtón majd becsuktam magam mögött.Piával a kezemben, háttal, nekidöltem az ajtónak majd lecsúsztam.Elköltöztem.Lettek barátaim.Szerettem   Samet.Mind meghaltak.Ennyi.Csak ez jutott eszembe abban a pillanatban.Éreztem hogy szemem megtelik könnyel majd a forró könnycseppek versenyeznek az arcomon.Fájt.Azonnal hazamegyek.De nem lehet!A szüleim azt hiszik hogy  nem is élek.De csak elhajtanék a házunk elött hogy lássam minden  oké?És aztán?Nyitok egy új lapot.Egy új életet.Minden más lesz.Minden. De hol kezdjem? Felálltam majd letöröltem a könnyeket a szememböl.Kezdjük az elején.Elindultam egyenesen elöre majd az egyik fordulónál letettem arra a kis asztalra a tonikot amin eredetileg is volt…csak akkor még tele volt.Végülis…úgyis kiszagolja Dimitrij hogy piáltam.Rosszabb mint az anyám komolyan!A labirintus végén bár nem találtam szivárványpónit,de azért legalább visszataláltam.Jah,je.Láttam már Dimitrij irodájának az elejét.Megint a székében ült,de most valamit írt egy  papírra.Amint beléptem felpillantott, majd kérdöen felhúzta a szemöldökét.
-Dimitrij én…-kezdtem de nem hagyta hogy befejezzem-…Te ittál-szólalt meg egy sóhajjal kísérve.A fehér szeme szomorúan csillogott mintha csalódott volna bennem.
-Sajnálom hogy ittam.De van egy kérdésem.
-Hallgatlak.
-Dimitrij…anyukámék otthon tudják hogy élek?-hangom a sírás határán volt,de tudtam,nem sírhatok.
-Emily…-sóhajtott-anyukádék azt hiszik hogy eltüntél.De tudod a rendörség megtalálta az autótokat.Eltüntnek nyilvánítottak,de nem halottnak.
-Megszeretném nézni hogy élnek-e.Utána beszélhetünk.-már-már majdnem nekiálltam könyörögni.
-Erröl akartam veled beszélni…elmehetsz MESSZIRÖL megnézni hogy mi van velük,de utána van egy föhadiszállás ahol lakhatsz majd utána.Holnap mehetsz meglátogatni öket.
Már este 7 van ugyhogy még lefekvésig van egy kevés idöm.Mivel töltsem?
-Dimitrij…tudsz unózni?-rebegtettem imádnivalóan a szempilláimat.
-Ööö…persze hogy tudok, miért?
-És itt van is unód?-lehetséges hogy itt már kezdte kapisgálni a dolgot.
-Emily,csak nem szeretnél kártyázni?Mert ha esetleg igen…állok rendelkezésedre.
-Dimitrij uraság, köszönöm hogy megtisztel.-pukedliztem ügyetlenül.Majd leültem az asztala elötti székre ö meg elövette a kártyákat.
-És Emily,van már terved arról hogy mi leszel ha "felnött" leszel?-osztotta ki a kártyákat.
-Most?Nem tudom…amíg volt egy normális életem addig táncos,vagy színész akartam lenni.Van valami ötleted?
-Én teszek neked itt,és most,egy ajánlatot:miután elmentél megnézni a szüleidet azután jöhetsz a föhadiszállásunkra.Ott kapsz kaját,hálószobát,konyhát,fürdöszobát,és lesz egy vendégszobád is.Sportoltál valaha is valamit?
-Be kell vallanom hogy nem.-mondtam miközben letettem egy sárga kettest.
-Nem probléma.Akár részt is vehetsz néha a csapatom kiképzésében.Kemény,de nem megeröltetö.-aztán letett egy piros kettest.
-Dimitrij…ha szabad kérdeznem …miért is segítenél te nekem?-kérdeztem majd letettem egy piros hatost.
-Ennyivel tartozom,elvégre, adtam neked egy másik esélyt amit soha nem kértél.
-De…azért…köszönök mindent.De…hogyhogy nem hagytál kinyiffanni?Más nyugodtan elment volna mellettünk,amíg mi  fulladozunk.
-Nem tom'…talán lelkiismeret?-kérdezte majd bedobta a +4 kártyáját.
-Aha…egy vámpírnak van egyáltalán olyan?
-Bizonyos vámpíroknak van olyan.Nekem is van.Nos elfogadod az ajánlatom?
-Elfogadom.-ledobtuk az asztalra a kártyákat,felálltunk,kezet ráztunk,majd visszaültünk az eredeti helyünkre.
-Milyen munkát szeretnél majd találni?-kérdezte és a kártyáit vizslatta.
-Nem tudom.De majd találok valami melót.-majd ránéztem az órára ami tizenegy órát mutatott.
-Ideje elmennem aludni.Tényleg ……köszönök mindent.-aztán az ideiglenes szobám felé vettem az irányt.Utoljára visszanéztem Dimitrijre ahogy a munkája fölé görnyed majd befeküdtem az ágyba ahol elnyomott az álom.

                                                     ***

-Emily…ébredj!Ma mész a szüleidhez.-ébredtem a suttogó,de mégis parancsoló hangra.Vajon kihez tartozhat?Oldalra fordulva aludtam ahol a nap is az ablak üvegét "nyalogatta".Lassan nyitottam ki a szemeimet mert eleinte bántotta a beszürödö fény.A másik oldalamon súgta a fülembe az ismeretlen személy.Megfordultam majd a piros szemeibe néztem.
-Azta Dimitrij…nem gondoltam volna hogy suttogni is tudsz.-súgtam neki.
-Nem is,de nagy nehezen összejött.Na…készülödj,mert most mész a szüleidhez.
-Hány óra?-kérdeztem.
-Hajnali öt.
-Te jó ég Dimitrij! Minek kellett ilyen korán ébreszteni?-hangom visszatért eredeti mezzoszoprán formájába.
-Anyudék most alszanak,nem vehetnek észre.A sötétben úgyis kitünöen látsz.-felültem az ágyba majd kikászálódtam belöle.Odamentem a szekrényhez és kiválasztottam egy piros felsöt,fekete farmert,és egy piros magassarkút.
Dimitrij kiment a szobából addig ameddig felöltöztem és ameddig kentem a számra bordó színü rúzst.Utána visszamentem az irodájába.
-Hazatalálsz?-kérdezte amint ö is leült az asztala mögé.
-Azt sem tudom hogy hol vagyok!
-Hát akkor egyik lábad itt,a másik ott.-mondta ördögien vigyorogva miközben felállt az asztalától.Eddig nem is vettem észre hogy öltöny-nyakkendö kombinációt vett fel.Szent Isten!Vajon hány lány szívét törte össze a szexis vigyorával??Hány éves is……?Óóó………Kb.ezer lány simán lehetett.
-Ööö……-vettem gyorsabban a levegőt miközben közeledett-khm……sa…sajnálom de nem értem.
-Emily…-búgta mély hangon-most beszállunk a kocsimba és meglátogatjuk a mamit,meg a papit.
Mivel magassarkúban Dimitrij válláig értem ezért lábujjhegyre próbáltam állni és úgy súgni a fülébe hogy:
-Bár a szemem fehér, a fejem még nem szőke.…-az utolsó szónál éreztem hogy Dimitrij testén egy kisebb elektromos hullám ment végig.Pedig csak a meleg lehelletem csiklandozta a nyakát.Ezt teszem vele én?Szinte láttam ahogy az ésszerűség küzd benne a vágyakozás ellen.Óh…és volt szerencsém meglátni,ki győzött benne.Mert a következő pillanatban megfogta a derekam és felültetett az asztalra………

Szilveszter,hócipö, és 2016!!!!!

Sziasztok drágaszágok ;) !Bemutatok egy különleges 2015-2016-os meglepit!De a történet menetét nem változtatja meg.Fény derül pár titokra.Hupszi…most már nem is meglepi.Nah…nem is makogok tovább,csak annyit akartam mondani hogy köszönöm mindenkinek akik velem tartottak.Remélem továbbra is szeretni fogjátok az olvasást.

Tötöttkáposztában boldog ünnepeket ; )

2000.jan.2.   "Apu szemszöge"

Itt állok,nézem a karácsonyfát,és a gyönyörü kedvesem,békésen áll mellettem és az én arckifejezésem lesi.Lehajolok,majd a jádezöld szemeibe elveszek.Szólásra nyitja a száját,de én megcsókolom,még mielött elrontaná a pillanatot.Végigsimítok a teste körvonalán,majd már méretes pocakjánál hagyom abba.Lehajolok és megpuszilom jövendöbeli kisbabánkat.Iris kuncog egy kicsit,majd egy puszit nyom a szám sarkába.

-Olyan gyönyörü vagy…-suttogom ajkaira.

-Tudod mikor leszek még szebb?-suttog a fülembe.

-Hallgatlak édesem...-kacsintok rá.

-Ha a picink itt lesz a kezembe és te a férjem leszel.-néz rám azokkal az iszonyatosan huncut szemeivel.Majd végigsimít a pocakján,ahol a picinket ápolja a szíve alatt.Szemkontaktusunkat hirtelen megszakítja majd fájóan néz rám,aztán a földre rogy.Odakapok, majd felsegítem a földröl.

-Ki…cshim…aaa…baba!!!-hangja olyan elhalt,és erötlen…de még halkan is parancsoló tud lenni.Tudom hogy ez mit jelent…a magzatvíz elfojt.6 utcányira van a legközelebbi kórház!Lassan haladtam kifelé,amit minden egyes lépésnél egy fájdalmas -sikoly-nyögés féleség követett.Beszállunk a kocsimba,idegeskedek az indító miatt (bunkó kulcs) majd elindulunk.

-Kicsim…kicsim!Figyelj a hangomra!Lélegezz mélyeket!Ki…be…Ki…be…-mondom féltö hangon.Kedvesem próbálja megemészteni azt amit mondtam,de gondolom egy út közben érkezö gyerek esetében ez egy kicsit necces.Megpillantom a kórház fehér falait,és a hatalmas piros kereszt jelet.Leparkolom a kocsit.Irist  végigkísérem a köböl kirakott úton ami a kórház bejáratához vezet.Iris mostmár egyenesen síkít és sír a fájdalomtól.Annyira fáj így látnom !!!

-Orvost!!Kér…em!!A kedvesem …szül!!!Elfojt …a …magzatviz!!!-ordítom a növérek után.Az orvosok felfigyelnek majd bekísérik Irist az egyik szülészeti szobára.

-Uram,szeretne bent lenni a szülésnél?-kérdezi az egyik orvos tölem.

-Öhm…igen.…izé…igen!Igen!-bekísértek a mütöbe a dokik.

4 órával ,4 pohár kávéval,és 1 ájulással késöbb:

A doki a kezében tartja a gyerekünket,majd boldogan néz ránk.A kicsi tiszta vér,és  folyamatosan sír.Ennél szebb hangot soha nem hallottam még.

-Kislány.Uram,asszonyom büszkék lehetnek.A kislányuk makk egészséges.Mi lesz a neve?-kérdezi a doki.

Összenéztünk a szivemmel és rögtön tudtuk a választ.

-Emily.-mondjuk egyszerre.Majd Emilyt elviszik a növérek egy defibrilátorba.Egész éjjel Iris mellett ültem és a boldogságtól majdnem pocsolyává olvadtam.Másnap reggel meglátogattuk Emilyt.A kicsi lány tökéletesen  van,de mintha kicsit vékonyabb lenne.Tudom,hülyeség.Valami Dr.Zich is meglátogatott minket,és mondta hogy az egyik jótakarónk küldött egy levelet.2hét után hazamentünk és minden a legnagyobb rendben ment.A lányunk most is makk egészséges.
2000.jan.1.     "Dr.Zich szemszöge"

Furcsa nap volt az a nap mikor ez megtörtént: Nagy pelyhekben esett a hó kint a kórház falain túl.Éppen indultam lecserélni Mrs.Wels katéterét amikor csengést hallottam a bejárati ajtó felöl.Általában ezt a kollegínáim,vagyis az ápolónök szokták elintézni.De nemrég hallottam hogy négy autó karambolózott, tíz perce hozták be a sérülteket.Van elég dolguk nekik is!Elindultam az ajtó felé ahol egy defibrilátorba bárki behelyezheti a nem kívánt gyerekeket.Csengetni akkor kell, ha már a kicsi a gépbe van és a szülö felkészült rá hogy megváljon a gyerekétöl.Ez is egy tipikusan ilyen eset volt…nos…majdnem.Kinyitottam az ajtót majd kiléptem a hóviharba.Becsuktam magam mögött az ajtót,majd elindultam a gép felé.Megpillantottam egy nöt aki a kicsi elött állt.Mögé mentem majd a vállára raktam a kezem:

 -Biztos benne?-kérdeztem, a meseszép, alvó kislányra nézve, akinek gyönyörü vörös haja melegen betakarta.Csak egy hálóing volt a babán,de mintha ö ymaga a tüz volna,nem fázott.Az állítólagos anya aki a gép elött állt, egy fekete köpenyt húzott fel,aminek a kapucniját felhúzta a fejére.

 -Bárcsak ne kéne megtennem…-hangja olyan halk volt hogy már azt hittem hogy nem is nekem mondta.Szomorúan nézett rám a gyönyörü sötétzöld szemeivel.Hosszú,térdig érö ,vörös hajába néha-néha belekapott a szél.Könnycseppeket láttam a szeménél amik végül lecseppentek,majd a levegöben elolvadtak.Biztos csak képzeltem.Biztos. 

-De akkor miért hozza ide?Ez a kislány gyönyörü és különleges.-bizonygattam tovább.

 -Itt…nagyobb biztonságban van.Kérem…a kislányomnak találjanak egy jó családot.És ezt-nyújtott át egy levelet-a lányom 18.születésnapján adja oda neki a jövendöbeli családja.Ha ezt megteszi…bármi is lesz velem…én már boldog leszek.-a mosolya gyönyörü volt.Még mindig tisztán emlékszek rá.

 -Ahh…rendben.Figyeljen…kell pár adat a kicsiröl.-vettem elö a jegyzettömböm.

 -Rendben.-bólintott. 

-Mikor született?Pontos számokat ha lehetne. 

-1999.dec.31.  …és éjfélkor. 

-Rendben ,a két év közöttinek könyveltem el.Apja neve?Anyja neve?

 -Sajnálom,de ezt…nem…nem mondhatom el.Az ö biztonsága érdekében.

-sóhajtott.

 -Rendben.Születési név? 

-Emily Rosalynda Dragona.-válaszolta büszkén. 

-Szép név.Nemzetisége? 

-Egyiptomi,orosz,angol,francia,szlovák.

 -Vad volt a nagyi,vagy mi?Testvére?-lesütötte a szemét majd úgy mondta: 

-Nincs.-hazudott.

 -Ezeket az információkat átadjam Emily nevelöinek? 

-Kérem,ne.Ez így biztonságosabb.

 -Óhajt még valamit mondani?-kérdeztem jéggé fagyva. 

-Igen…-majd motyogott valamit héberül vagy ó egyiptomiul -Szeretlek kicsi Emily-Rosalynda.-Emily felé hajolt majd megpuszilta a homlokát.Aztán így folytatta: -Hamarosan találkozunk.Sajnálom.Magának pedig…-fordult felém-…köszönök mindent.Majd elindult és eltünt a semmibe.Bevittem a kicsit, majd beraktam egy üres gépbe.Ha volt is itt egy gyerek,már nincs.Biztos hazavitték már.De akkor nem vettem észre hogy mi volt rá írva.Ma már tisztán emlékszem hogy hogy változtattam meg egy kis szilveszteri csodának az életét.
Ez volt rá írva a gépre:"Emily Marshall".

Kedves olvasók!Nehezen magyaráztam el hogy mi történt,de a lényeg annyi hogy akikkel a történet elején megismerkedtünk ök Emily szülei (nem vérszerinti).Emily nevelöanyja szült egy gyereket csak hogy azt valami hiba fojtán mások vitték haza.Emily meg a nevelöszüleihez(ö ezt  nem tudja)kerül.

Ui:hajrá azokkal az újévi igéretekkel!

                            ;)

11.Mivaaaaannnn?...Tökfej!

...Miután szívem már nem dobogott,a levegöm elfogyott.Meghaltam...tudatosult bennem a tény.Éreztem,hogy már nem vagyok része a fizikai világnak.Mintha valaki kihúzna testemböl.Láttam,külsö szemmel nézve hol vagyok.Láttam amint a zöld-fekete ruhám szétterül az ülésen,és élettelen testem ül benne,egyik kezemmel a medált szorítom,másikkal Sam halott kezét.Vörös hajam betakar,mint egy nagy,puha takaró.Szemeim lecsukva,csak a terebélyes szempillám látszik.És hófehér böröm.Tiarám a hajamat díszítí.A dédim gyürüje még rajtam van...arany gyürü,közepén jade kövel,gyönyörü.Hátul a többiek is...is...nem tudom kimondani.Alex aki nekem olyan mint az öcsém,tágra nyílt élettelen szemekkel nézett elöre.Nataliet piri szorosan öleli,de hiába...már vége.De Jézusom!!!
Valaki a kocsi mellett beleugrott a vizbe majd kinyitotta az ajtót.(Az a rohadék ajtó ölt meg!!!)A hátul ülöket húzta ki,majd vitte fel a felszinre.Az illetö pasi lehet,fekete hajjal.Majd csak én és Sam maradtunk.Kézenfogva,hullajó party.Sam ajtaját nyitotta ki,majd az enyémet is.Olyan ismerös...de fogalmam nincs ki a "megmentönk".Feljebb és feljebb...láttam a víz alól ahogy a felkelö nap fénye a vizen tükrözödik...felértünk...de azt már csak a nagyfönök tudja,mi történt ezután...a döntés... ...holló...sötétség...Lucifer?!............

                       ~********~

……Valahol vagyok,ez tuti biztos,kényelmes,puha.Lassan kinyitottam a szemem arra számítva hogy egy felhön csücsülök...kaput,nyista,szívás.A testemben vagyok az…az enyémben!De…ezt…hogy???Valami van a fejemen.Csigalassúsággal emelem fel a kezem.A dédim gyürüje.A jadeköves.Kezem a fejem fölé emelem majd meglepödve tapasztalom hogy,egy tárgy.Leemelem a fejemröl majd megpillantom...a tiarám!!Visszarakom a hajamba.Körbepillantok...egy régies hálószoba.Fából készült,gyönyörü mintázatú szekrény.A sarokban egy egészalakos arany tükör.És egy ablak ami most zárva van.Íróasztal,vettem észre.És amibe fekszem...egy baldachinos ágy,alattam vörös selyem takaró.Fejem alatt,fekete párna.Felültem az ágyon majd lassan odakecmeregtem a tükör elé.Ez………………nem én vagyok!!
Felvázolom a szitut:mezitláb voltam,a ruhámba ami már száraz volt,de büdös.És a dddddduuuurrrvvvaaa…………éjfekete hajam volt!!De a hajvégeim...bordóak!!!Szemem már nem zöld volt...fehér...ajkaim természetes pirosak,böröm fehér.De…… ez……hogy…???Térdig érö hajam...fekete,akárcsak a szén.De ez az én testem tudom...ugyanolyan az arcom vonása...!!Minden egyes szöge...minden.Nyakamba volt még a piros nyaklánc is...hátrafordultam...az ágyon valami...a medál!Odarohantam majd kinyitottam...benne Sam a szüleivel és…és…mi…ahogy átöleljük egymást.A Corvinban.Lehet hogy ez az?Vagy csak egy rossz vicc??Visszamentem a tükör elé...kitártam a szárnyam………bár ne tettem volna………soha………nem kellett volna………fekete……már ez is basszus!Ott fent eldöntötték hogy emós leszek?Ezeknek fent nincs stílusuk?Csak fekete,fekete,hmm...jah és fekete!!?Ki kell innen jutnom,én…ezt…soha…nem akartam!Nem akartam jade zöld színü szemem helyett lelketlen fehéret!Nem akartam a családomon kívül semmi mást!Miért?Miért én?Nem akartam boldogság helyett félelmet érezni!Nem akartam fekete hajat!Az enyém vidám és…különleges volt.Vörös.Gyönyörü.Élettel teli.De ez…most…magas!Nagyon magas!Nem akartam fekete tollakkal teli szárnyat…csak a régi átlátszó,kecses,szitakötö szárnyaim.Nem akartam mást csak egy NORMÁLIS életet,de ez nem az.Nem akartam mást csak csendes halált vagy szép,békés életet.Ehelyett!!Mi a tököm lett?Tuléltem,vagy mi a franc!?Büdös ruhába ébredtem,emós élettel!Na látjátok!Semmit sem ért a halálom!!Csak vagyok,oszt jó van!!A tükör elött állva,vártam hogy a könnyeim a ruhámra csepegjenek.Sam...vajon ö még él?És a többiek?Alex,Piri,Natalie?Miért?Mindegy.Ha most megengedték hogy újra kezdhessem az életem…keményebb leszek.Nem az aki voltam.Újrakezdem.Nyitok egy új lapot.Elfogadom magam……legalábbis aki lettem.Mindent.Anya…apa…mindenki.Hiányozni fogtok.De……gondolom úgy hiszik meghaltam.Talán,egy krokodil szétmarcangolt.Ezért nem találták meg a holttestem.Tartottak egy kis temetést,test nélkül.Nélkülem.Sóhajtottam majd egy utolsó könnycseppet ejtettem a régi életemért.De már mindegy.Erösebb leszek mint valaha.Csak nem tudom hol kezdjem.Nem tudom ………nah jó talán kezdhetném ott hogy kinyitom az ajtót.Nem ártana…legalábbis.Odasétáltam az ajtóhoz majd jobb kezemmel kinyitottam.Egy ház?Upszikaa,a szárnyam.Kiléptem az ajtón és meglepödtem.Egy irodával találtam szembe magam.A bal oldalon egy kandalló,szembe velem,íróaszal,mögötte egy szék.Jobb oldalon a fal tele van képekkel.Várjunk csak?Visszanéztem az íróasztalhoz ahol a székbe,mint utólag rájöttem,egy ember háttal ült nekem.Lassan remegö lábakka léptem felé.
-Megszabad kérdeznem,ki az?-kérdezte a félelmetesen ismerös hang.
Rossz cselekedeteim közé tartozik hogy folyton kupán akarok vágni  valakit.Nos…ez még mindig ér.Felkaptam egy szörnyen csini kis 30cm-es vázát és odasettenkedtem az íróasztalhoz és már megemeltem a vázát hogy lecsapjam a személyt.Persze hogy megagiga reflexekkel rendelkezik az illetö!Szóval,mikor le akartam csapni, villámgyorsan megfordult és megfogta a kezem.De az arca…persze hogy ismerös!Hiszen ö Dimitrij.Az a Dimitrij akit  a bálon  a falnak passzíroztam.Jesszus!Ö...ö…ö…ö volt az aki aki………
-Ó hát igen cuki töled hogy megtámatsz!Emily…emily…emily…mindig örülök, ha újra látlak!Olyan édi vagy!Ugye tudod ki vagyok?
-Ddd…imit…rijjjh…-suttogtam szaggatottan.Majd rájöttem hogy ki lettem…Elengedtem a vázát,ami az ö kezébe került.Erre meg felállt a helyéröl.Majd kibontottam a szárnyam és rárepültem.Vázástul,mindenestül a földre küldtem.
-Ugye tudod hogy már nem a cuki kategóriába vagyok?Mondd el mi történt,vagy meglátjuk mire vagyok képes!!-mondtam neki a fülébe suttogva.
-Rendben.Csak tudod,egy kicsit kényelmetlen a pozíció.Pötnyit a formás derekad nyomja a khm…tököm.
-Ohh…túléled.De én nem!!Mert tudod ki tudja hány órája,egy lazac szagú cuccban vagyok és semmi kedvem ebben rohangászni!Úgyhogy most légy oly sziveskedves és szerezz valami ruhát!
-Rendben!Melyik legyen elsönek:a történeted ismertetése,avagy, a halál szagú ruhád lecserélése?
-Hmm…vezess a ruhához!Légyszike!
Majd ö kerekedett fölém,és menyasszonyi pózban találtam magam.A vázát kicsináltam.Majd elindultunk,de én nem figyetem merre megyünk.
-Megkérdezhetem királylány,mióta vagy ilyen felvágott nyelvü?A régi éned olyan aranyos,szöges ellentéte a mostani személyiségednek!-mondta Dimitrij.Megtörtem,nem volt kedvem tovább játszani.
-Dimitrij…én,nem tudom.Minden megváltozott.Leginkább eddig magamat láttam,de már az is elég sokk volt.Nem tudok semmit.Fogalmam nincs mi közöd van mindenhez.Félek.
-Ne félj!Mindent megmagyarázok!Lassan már én sem tudom miért van közöm az életedhez.
Majd megálltunk és letett a földre.Kinyitotta a szekrény ajtaját és kivett belöle egy eléggé szakadt,de jól kinézö ruhát.
-Megmagyarázom mért ilyen a ruha,csak egyenlöre vedd fel!-mondta parancsolgatós kedvében Sam.Kiment a szobából majd felöltöztem.Az asztalon lévö fésüvel kifésültem a hajam.Egész szép.A szemeimet kihúztam szemceruzával,és szempillaspiráloztam is.A végeredmény egész jó,csakhogy még mindig mezitláb vagyok.Hoppáré!Elöttem volt egy egész csini bakancs,ugyhogy kiszolgáltam magam.A tiarám kivettem a hajamból,és a kezembe tartottam amikor kopogtak.
-Kész vagyok!-kiabáltam mire Dimitrij belépett.Egy pillanatra rajtam nyugtatta a szemét,majd megszólalt:
-Egész jó.Nos…foglalj helyet!-leültem az íróasztal elé,szembe Dimitrijjel.
-Mondj el mindent elöször te!Ígérem hogy utána én is elmondom amit tudok!-mondta.
-Rendben.Miután találkoztam veled,azután elmentem bepakolni a kocsiba ahol a többiek már vártak.Azután elindultunk…minden rendbe ment a Wickery-hídig.Ott egy világító szemü farkas ugrott elénk.Samnek kiáltottuk hogy vigyázzon.De késö volt…az autó eleje átszakította a korlátot.Majd belezuhantunk a vízbe.Eltelt olyan 5-10 perc majd…nem tudom.Láttam magam külsö szemlélöként,aztán feldobtam a talpam,vagy nos…már ezt sem tudom hogy ez történt -e.Te jössz.De mindent pontosan mondj végig!
-Oké,oké………                  
Dimitrij Vladislav feljegyzése:                                  2009.10.16.

"Halálosan unatkoztam ezért egyik lábamról a másikra helyeztem súlypontom.Addig Antonia,Roger,és a kishúgom beszélgettek Alexékkal.Tekintetem ide-oda cikázott az emberek között.A hatalmas ajtó megnyikordult,mire én odakaptam a fejem.A fölépcsön egy gyönyörü tündér lány lépkedett lefelé.Meseszép,nagy,fekete,zöld ruhája totálisan passzolt a vörös hajkoronájához és a zöld kövekkel díszített tiarájához.Mellette a védöállata repült.Lassan sétált lefelé,de amint meglátta Samet elmosolyodott.Nem mondom hogy nem szép,de…olyan másnak néz ki mint a többi lány.Pedig én aztán már láttam egy jópárat! Sam megkérdezte a lánytól hogy megy -e táncolni.Igennel felelt.És egy adat róla…Marshall a vezetékneve.Sam óvatosan,mintha porcelánból lett volna a lány,megtáncoltatta.Hallottam a lány szívdobbanásait…ölt volna a fiúért,de még ö sem tudja hogy szereti.Szerelmesek.A csaj odaslattyogott kis csapatunkhoz  majd rögtön megszólalt Alex hogy milyen jól néz ki.Aztán jött a bemutatkozás.Elöször apu lépett elö.
-Szia,a nevem Roger.
-Üdv.Az enyém Emily.-válaszolta.Hm...Emily Marshall,soha nem felejtem el.Ekkor anyámon volt a sor.
-Az én nevem Antonia,Roger felesége vagyok.Gondolom te vagy Emily.
-Igen,örültem a találkozásnak.-nah,még a húgom.
-Én…én…Mary vagyok.-Emily kedves mosolyt villantott.
-Emily.-mondta majd öt is megpuszilta.Je,én jövök!(ufff)A lány jadezöld szeme rajtam pihent.Farkasszemet néztünk.A többiek persze már eltolták a seggüket onnan!
-Dimitrij Vladislav.Örülök a találkozásnak.-mondtam, használva a 20.századi csáberöm.
-Emily Marshall.Ugyszintén.
-Te mi vagy?Vagy ti mik vagytok a családoddal?-kérdezte.
-Nos, vámpír család vagyunk.Anyukám ember,apukám vámpír,Mary félig vámpír ,félig ember.Én pedig teljesen vámpír vagyok.Oroszországból származunk mindannyian.És most te jössz...mi vagy?
-Azt hittem egy icipicit egyértelmű...tündér vagyok.-mondta.Elmosolyodtam mert ritkán hallok mást bálokon szépen beszélni.A legtöbben anyáznak torkuk szakadtából mikor megkérdezem ezt.
-Kérsz inni?Van vodka,és pezsgö.-kérdeztem.
-Máris leakarsz itatni?-kérdezte fanyar mosollyal.Van egy kis humora.
-Hááát... hogy belölem mindenki csak ezt nézi ki!
-Van szemfogad?-kérdezte.Hihhi…butuska.Meglátja majd!Odasuhantam hozzá és hozzápréselödtem hozzá.Egy kicsit megkarcoltam a nyakánál a börét,és hátulról átöleltem a vékony derekát.
-Ez elég jó válasz a kérdésedre?
-Megteszi.-mondta majd megfordult,már-már az én sebességemmel.Az erejét összegyüjtve ellenem irányította.Én meg nekibaxódtam a falnak.Kicsit dühös voltam,de tetszett a belevalósága.Vámpír sebességemmel mellé száguldottam majd átkaroltam a derekát.
-Nem is rossz kicsi tündér,nem is olyan rossz.Felkérhetlek egy táncra?-kérdeztem.
-Igen Dimitrij.-felemeltem az ölembe ö pedig karjaival átölelte a nyakam.Sebességemmel a táncparkettre vittem.Szép lassan letettem,majd megfogtam az egyik kezét.A másikkal a nyakamat ölelte.Én két kezemmel derekát fogtam.Felsóhajtott…
-Mi problem?-kérdeztem.
-Asszem 19 óra felé el kell mennem,egy ismeretlen helyre ami azt sem tudom hogy hol van.És persze ezt az utat azokkal a barátaimmal teszem meg akik elraboltak.Most meg...mindezt egy vadidegen vámpírnak mondom el, aki szerintem arról fantáziál hogy méjesztené bele a fogát a torkomba.-háát…ez a csaj valami agyturkász lehet,tuti!
-Ha lehetne kérnem ne olvass a gondolataimba,mert olyan piszkosak hogy rajtuk még a seprű sem segít.-mondtam mire Emily elmosolyodott.
-Te több száz éves vagy?-aucs…ez fájt.(basszus rájöttek a reumámra xD)
-Hú te lány...úgy nézek én ki mint aki megélte a 2.világháborút?Én 17 vagyok.-jah…végülis…csak szorozd be nyolccal!
-Jó,jó,jó...nem kell leharapni a fejem!-ez a csaj egy lángész!-Én 16 vagyok...Nos kedves Dimitrij örültem a találkozásnak, de mennem kell.Remélem még találkozunk.
-Legyen úgy Emily.-majd egy puszit nyomtam az arcára.Kiáltott a madarának,majd néztem ahogy elmegy.Különleges.De nem szeretem mert...nem lehet.És késsz!Talán csak egy egyszer látott igaz barátra leltem benne…De várjunk csak!Basszus!Azt mondta hogy a barátai elrabolták!Mindegy.Menni fog neki.Talán egy kicsit megskubizom hogy él-e.Aztán hazamegyek.Talán.Elindultam abba az irányba ahol nemrég még Emily halványodó alakját láttam.Emberi sebességgel,ilyen tök nyugisan botorkáltam elörefelé.Csak nyugi!A végén a tetön kötöttem ki.Vhát??Mi a ……@#$?Innen is lehetett hallani hogy mennyire fél.De mitöl?A tetö széle felé mentem amikor…Emily leugrott.Ha vert volna a szívem most egy röpke infarktust kaptam volna.De csak egy kicsit!Oda siettem ahol levetette magát.Kibontotta a szárnyát.Még él.Földet ért majd bepakolt és elindultak.A fákon ugráltam mint hasmenéses tarzan az öserdöben.Ketyósnak nézhettek.Leálltak az út mellett.Idáig is simán elláttam hogy smárolnak.Elfordultam miszerint,erre nem vagyok kíváncsi.Egy darabig így voltam majd hallottam hogy elindulnak.Semmi érdekes!Halál unalom!De azért követtem öket.Mert nekem így tetszik.Problem?Pontosan!Ništa!Mentem vagy már 4 órája.Visszafordulok.Leszarom.Pasi vagyok,nem ennek a lánynak a nögyógyásza!Nyugisan sétálgattam visszafelé amikor hallottam a Samnek intézett szavak töredékét:
-……vigyázz!!!-kiabálták egyszerre.Mit csináljak?Megmentem öket.Aztán belevágódnak a,vízbe?!Jajj!Hát persze!A Wickery-híd!Megfordultam és ahogy bírtam futottam a hangok felé.Elkéstem.A kocsiba négy embernek vert a szíve a baleset elött.De a lánynak,Emilynek már nem.Samnek amúgy sem,mert démon.Mit csináljak???Senkinek nem vert itt a szíve.Beugrok a vízbe.Megmentem öket még ha ezt nem is tudják.Beleugrottam az alig egy fokos vízbe.Mondhatni,lefagytak bizonyos végtagjaim!Emily szeme még valahogy nyitva volt,az egyik kezével intett a barátai felé.Mit akar?Aztán világossá vált…nem akarja hogy öt mentsem ki elöbb.Mivel lehet hogy ez volna az uccsó kívánsága,ezért teljesítettem.Feltéptem a buznyák ajtót majd a kezembe kaptam elöször a hátul lévöket,aztán a partra húztam öket.Nem mondom hogy nem volt súlyuk!!Leugrottam megint majd öket is felhoztam.Lássuk csak:Alex angyal de azért megnyomtam kicsit a mellkasát hogy esetleg túlélje.Natalie,ahogy hallom vérfarkas,simán kihúzza.Sam…nos ö…majd Lucifer eldönti.De nagy eséllyel visszatér mert jó szolgálatokat tesz az ördögnek.Sebastian
varázsló,de öt is újraélesztettem.Nagyjából.Fogjuk rá.Max.járulékos veszteség lesz.Emily…meghalt.Édes mariska!!Vissza kell öt hoznom…bármi is legyen az az ár!Fehér szemem most vérvörös színüre váltott.Csak ne legyen túl késö,kérlek!!Szemfogaimat kiengedtem majd belemélyesztettem Emily hófehér élettelen börébe.Mind tudtuk hogy ez hogy történik…az áldozat-jelen esetben Emily-valahogy meghal,de nem természetfeletti lény keze által.Az ellent mondana az erkölcs kifejezésnek.Szóval…valahogy meghal, az én szemfogaimban meg endorfin van és hogyha ez a lötty bejut Emily véráramába nos…Emily…bukott angyal,vagyis démon lesz.Emberi vérrel táplálkozik,és fekete szárnya lesz.Meg egy kis apróbb dolgocska is van,de azt majd késöbb.Szívtam a vérét,de most az egyszer,féltem.Borzalmas érzés,és halandóként eltöltött idöm alatt sem fordult elö…soha.Emily kinyitotta lelketlennek tünö szemét majd felnyögött.Nem láthatott engem,mert most…most kezd hatni a vámpírméreg.Ha emberként szívják ki a véred majd utána adnak a vérükböl…az szarabb.6 órát szenvedsz miközben a szíved megáll,nem lélegzel,kinönek az agyaraid.És ezt mind szépen lassan...a végén elveszíted az eszméleted,mert beleörülsz a fájdalomba.Aztán felébredsz egy ismeretlen helyen,majd artéria vadászatba kezdesz,hacsak valaki nincs ott melletted hogy megtanítsa: rossz,nem jó,csúnya,nem nem szabad,ne nyúlj hozzá,bameg hülye vagy!Mint az anyuka és a  csintalan kisgyereke a csokigyárban.A gyerek szeretne mindent felnyammogni,de az anya tudja hogy 1 hétig tartó éjszakai taccsolás lesz a vége.Utána meg moshatja a lepedöt,és fizetheti a vízdíjat,no meg a kártérítést a csokigyárnak!Valami ilyesmi van a szemfogasoknál is:csak lepedö helyett vérfürdö,vízdíj helyett vér-plazma díj,és kártérítés helyett suvickolhatod a padlót egész nap hogy eltüntesd a vér-nyomokat.Most Emily is ilyeneket él át,csak mivel ö már pár perce halott volt,így nincs tudatában a dolgoknak.De a szervei az igen!Olyan furcsa érzés kapott el,ahogy a jobb kezemre fektetve kiterült nagy ruhában szétcibált hajjal tartottam kezemben a lányt.Sikerült.Nagyon lassan indult a folyamat:a haja forgójánál kezdödött és haladt lefelé,egészen a haja végéig.De a vége vörös maradt.Az egész folyamat az átváltozás egyik árnyoldala:elveszíted természetes hajad színét és slussz passz.Amint felébredsz te sem tudod hogy ki vagy.Emily esetében feketére változott a haja valamennyi része.Majd mintha lassan elszívná a lányból az összes életeröt…tovább változott.Szája ami eddig rózsaszín volt,meggyvörös árnyalatot vett fel.Böre természetes színe most a frissen esett hóé lett.Magától kitárult a tündérszárnya ami lassan éjfekete tollakkal lett borítva.Teljesen megváltozott.Eddig az életerejét tiszteltem Emilyben,de most mintha a halál menyasszonyát bámulnám.Ölembe fektettem majd felálltam és elindultam a város felé.Halk nyögés mögöttem…majd egy fiú hangja.
-Khérlhek…ne vhidd…elh… ah hughom!-hátrafordultam hogy megnézzem ki az aki megszólított.Alex,az angyalka,köhögte fel serényen a vizet.
-Alex, Emily nem a hugod,és meghalt.Fogadd részvétem.-mondtam.
-Elmeshélem…-és fél órán keresztül hallgattam,majd a lényeg lejött:Alex tesója Emily.Mert Emilyt örökbefogadták.Az igazi szülei közül az egyik az tüzdémon,a másik meg fél tündér-fél tüzdémon.Emily anyja a lány születése elött öszzejött Alex apjával,majd megszületett Alex,aztán meg dobták egymást a szülök és így a lány anyja összejött az eredeti apucival.Rá 9 hónapra világrajött Emily Marshall.Vagyis:Emily anyja Alex anyja is.
Emily igazi neve: Emily Dragona……

10.Bálibuli

...Gondolom,vagy remélem hogy lesznek tündérek is,mert akkor az azt jelenti hogy  vihetem magammal Lunát.Hmm..mindegy is,bármi lesz öt nem hagyom itt.

-Luna velem tartasz?-kérdeztem mire madaram a kezem élére szállt.Még egyszer gyorsan belenéztem az egész alakos  tükörbe majd megelégedtem a teljesítményemmel.A tiara gyönyörű ahogy derékig érő hajamon helyezkedik el.Tetszik az összkép azt kell hogy mondjam!!Jobb kezem élén a fuxos Dj Luna helyezkedett el,bal kezemben pedig a ruhám szélét fogtam hogy annyira ne érjen le.Könyökömmel nagy nehezen kinyitottam az ajtót majd megálltam a folyosón.Kiengedtem a szárnyam hogy tudják,nem ember vagyok.Csak egy a baki...

-Luna tudod hogy merre van a bálterem?-kérdeztem hátha valami halvány képe van az útvonalról.Meglepetésemre...bólintott.

-Repülve elvezetnél oda?

Madaram kitárta szárnyát,elörerepült majd kérdön vissza nézett rám.A mennyezet kb.3 méter magasan van.Hmm...menjünk izlésesen!Ugrottam egyet,mire a levegöbe találtam magam.Suhantam Luna után.Sok-sok folyosót bejártunk de végül egy fehér márványlépcsön mentem fel.Ahol

egy hatalmas fehér kétszárnyú ajtó várt.Beléptem és mint kiderült,ott kellett belépni ahhoz hogy a középpontba legyél.Mindenki abbahagyta a beszédet,

mindenki felém nézett.De én csak egyvalakit néztem...Samet.Jól állt rajta a 

szmoking,ezt el kell ismernem.Én lassú,komótos léptekkel haladtam lefelé a lépcsön.Luna végig mellettem repült,de amikor a lépcsö végéhez értem a vállamra szállt.Sam kinyújtotta a kezét majd megszólalt:

-Miss Marshall...eltáncolná velem a nyitótáncot?-kérdezte udvarias hangnemben.

-Természetesen-mondtam majd kezem az ö kezébe csúsztattam.Elvezetett a táncparkettig ahol,egyik kezét a derekamon pihentette,a másikkal megfogta a kezem.Majd hegedű szólalt meg,és mi elkezdtünk táncolni.Egy,két,há,négy...egy,két,há,

négy...-számoltam gondolatban a számokat, mert attól féltem leégek.Aztán még a végén az egész hotel leégne az én kis hibázásomból!!A zene véget ért...mi levonultunk.Ezután mindenki azt csinált amit akart.Ettek,ittak,táncoltak,vagy csak beszélgettek pár rég látott baráttal.Én az utóbbinál döntöttem,és a barátaimhoz mentem akik most éppen,egy rejtélyes családdal beszélgettek.

-Szia Emily!Ma tök jól nézel ki!Bemutatom a Vladislav famílíát!-mondta nekem Alex Natalie mellett állva.Natalien hosszú,testre simuló arany ruha volt.Szív alakú dekoltázzsal.Pántos.

Elörelépett gondolom az apuka.Piros szemű,fekete hajú 40-es férfi.

-Szia,a nevem Roger.-mondta

-Üdv,az enyém Emily-ráztam kezet Rogerrel.

Ezután jött gondolom az anyuka.Szöke,kék szemü 30-as nö.

-Szia,Roger felesége vagyok,Antonia.Gondolom te Emily vagy.

-Igen,szia.-neki két puszit kellett adnom.Egy idegennek!

Aztán egy kislány lépett elö.Szöke,piros szemü lány,kb.6 éves.

-Szia, én...én...Mary vagyok.Neked mi a neved?

-Emily.-neki is adtam két puszit.

Aztán az utolsó...ö egy kb.17 éves srác,irtó helyes,piros szemű,fekete hajú.Szemrevaló teremtés,ez tény.

-Dimitrij Vladislav.Örülök a találkozásnak.

-Emily Marshall.Ugyszintén.-nem csináltunk semmit,az egész szia-hello dolgot szóban lerendeztük.A többiek már szétszéledtek,csak mi maradtunk itt a csoportból.

-Te mi vagy?Vagy ti mik vagytok a családoddal?-kérdeztem.

-Nos vámpír család vagyunk.Anyukám ember,apukám vámpír,Mary félig vámpír ,félig ember.Én pedig teljesen vámpír vagyok.Oroszországból származunk mindannyian.És most te jössz...mi vagy?

-Azt hittem egy icipicit egyértelmű...tündér vagyok.-kiérdemeltem erre egy fél-mosolyt.Mert csak a szája sarkában volt az a nagyonkicsi görbület amit mosolynak hívnak.

-Kérsz inni?Van vodka,és pezsgö.-kérdezte.

-Máris leakarsz itatni?-kérdeztem fanyar mosollyal.

-Hááát... hogy belölem mindenki csak ezt nézi ki!

-Van szemfogad?-kérdeztem.Mire figyeltem volna mi történik már a nyakamhoz férközött.Foga hegyével óvatosan megkarcolta a böröm.

-Ez elég jó válasz a kérdésedre?

-Megteszi.-mondtam,majd hirtelen megfordultam és összes erömet összeszedve,nekilöktem a falnak.Mármint varázslattal.Tudtam hogy a srácnak semmi baja nem esett.Vámpír sebességével mellém jött és kezével átkarolta a derekam.

-Nem is rossz kicsi tündér,nem is olyan rossz.Felkérhetlek egy táncra?-kérdezte.

-Igen Dimitrij.-felemelt az ölébe én pedig karjaimmal átöleltem a nyakát.Sebességével a táncparkettre vitt.Szép lassan letett,majd megfogta a derekam mind két kezével.Én kezeimet a nyakánál pihentettem.Felsóhajtottam...

-Mi problem?-kérdezte.

-Asszem 19 óra felé el kell mennem,egy ismeretlen helyre ami azt sem tudom hogy hol van.És persze ezt az utat azokkal a barátaimmal teszem meg akik elraboltak.Most meg...mindezt egy vadidegen vámpírnak mondom el, aki szerintem arról fantáziál hogy méjesztené bele a fogát a torkomba.

-Ha lehetne kérnem ne olvass a gondolataimba,mert olyan piszkosak hogy rajtuk még a seprű sem segít.-mondta mire én elmosolyodtam.

-Te több száz éves vagy?

-Hú te lány...úgy nézek én ki mint aki megélte a 2.világháborút?Én 17 vagyok.

-Jó,jó,jó...nem kell leharapni a fejem!-erre a mondatomra elkezdtem hülyén mosolyogni-Én 16 vagyok...Nos kedves Dimitrij örültem a találkozásnak, de mennem kell.Remélem még találkozunk.

-Legyen úgy Emily.-majd csak egy puszit kaptam töle.

-Luna gyere!!!-kiabáltam szét az egész bálteremben.Luna a madaram ,meggörbített ujjamra szállt.Majd felmentünk a szobámba ahol gyorsan összedobáltam a cuccaim.A böröndömmel és Lunával együtt a tetöre mentem.Ott kiterjesztettem a szárnyaim és levetettem magam böröndöstül.Zuhanás közben elértem a tökéletes szelet és annak hátán jutottam el a földre.Ahol a többiek már a kocsit pakolászták.Láttam böröndöket,egy csomót.Tudtam hogy engem néztek ahogy repültem lefelé börönddel a kezemben.

-Nahát Emily!Jól repülsz!-mondta piri.

-Nekem nem is szóltatok volna ha nem jövök?-kérdeztem az elöttem álló illetöket...Natalie,piri,Alex,Sam,Lui,Mira.Lui eléggé ittasan állt,Alex tartotta meg.

-Szia cicccccccaaa... megtartasz??-kérdezte 

Lui bociszemekkel nézve Alexra.Majd LUI PUSZIT nyomott Alex arcára aki rögtön le is törölte azt.

-Gyerekek légyszike siesettek!Ha lehet még az elött hogy Lui lesmárolna!-könyörgött Alex.

Erre mindenki egy fokkal gyorsabban pakolászott az autoba.Én Lunát elöredobtam,ugy gondoltam ugyis tud repülni...Lunám nagy rikácsolással fejezte ki véleményét miszerint egy taho,ösbunko lett a gazdija.Majd egy rohadt nehéz böröndöt dobtam a csomagtartoba.

-Esküszöm,ha ebben tégla van,egyenként dobálom a fejetekhez!-mondtam.És hál' a nagyfönöknek,vagy csak a nöi hangfölénynek de végre az autoban ültünk.Luitol és Mirátol bucsut vettunk,ami nem volt könnyu mert Mirat mar a baratomként tudhatom.Lui meg háát...töle megtanultuk hogy kell egy méterröl egy vödörbe okádni.El kell hogy 

ismerjem...nagyon profin megy neki!Jelenlegi pillanatban az anyos ülésen ülök és nézem az elmosodo tájat.Mellettem Sam vezet.3 napot töltöttünk a Corvinban.Hiányozni fog.Sok-sok emlék.Mira.Sam ahogy az ágyban átölel.Be kell vallanom érzek valamit a fiu iránt...talán szerelmet?Fingom nincs.Meg persze itt van az az ismeretlen hely...ahova most tartunk.Alig mondtak rola valamit.Talán azt birom Samben hogy nem sokat beszél.És ott vannak a mi perverz játékaink.Csak a miénk.De ö egy démon...csodálatos,nagy éjfeketén ragyogó tollazattal.Én a fény ö a sötétség.Jing és jang.Csakhogy jing és jang egy "fajba" tartoznak.Például mindketten tündérek.A démonoknál is van ilyen jing és jang.Én a jo,ö a rossz.De ez a páros elszakithatatlan...mindig egyszerre emlitik öket mindenhol,csak mert összetartoznak.Mint a kirakos darabjai.A többiek hátul már alszanak.Ránéztem tengerkék szemére amiben el lehetett veszni.Olyan mint a viz alatt,csendes,tiszta,békés.Tudta hogy nézem mert elmosolyodott.Lefékezett az uton majd felém fordult.Felé fordultam én is.Az egyik kezét arcom jobb oldalára helyezte,majd közelebb hajolt.De ez annyira közel volt hogy éreztem a meleg lehelletét ahogy börömet csikizi.A szivem csak zakatolt...ez miatt a srác miatt fogok egyszer szivinfartust kapni!

-Emily...gyönyörü vagy.-mondta,mire nekem a szivem kihagyott egy ütemet.

Karjaimat a nyakához tettem.Ö másik kezével a csipömhöz tette kezét hogy közelebb huzzon magához.Szemében elszántságot láttam.Majd ajkaink találkoztak...az övé mint a bársony olyan puha volt.Lehunytam a szemem és arra gondoltam...Szerelmes vagyok.Szerelmes vagyok Sambe.Az én Samembe.Csokunk vággyal teli volt,szenvedélyes,csodálatos.De sajnos mint minden emb...szoval nekünk is szükségünk van levegöre.Elszakadtunk és egymás tekintetét pásztáztuk.Normális ,kényelmes helyzetbe ültem vissza.De egymás kezét fogtuk.Ez jelent valamit?A többiek mintha megérezték volna hogy mostmár felébredhetnek,felébredtek.Egytöl-egyig,mindenki.Kinéztem az ablakon:nagy barátságos fák,koromsötét éjszaka.És az ut amin eddig mentünk.Nem tul hivogato,de nem is halálos.

-Hol vagyunk?-törtem meg a gáz csendet.

-2 órányira a célunktól-mondta Sam.Kicsit feszült volt a hangulat,lehet hogy a csókunk miatt?Egyáltalán jelentett valamit ?Vagy létezik baráti csók?Pusz-pusz szájra egymás között?Nyuszi-puszi?Felsóhajtottam...ez mi volt?Eddigi életem során 1 fiúval jártam...Jake Fester.Másnevén Tökotthagyott Jake.Gáz mi?Az.Már a neve is egy analfabéta tökelütöttre vall.A suliba jöttünk össze,szöke haj,kék szem,agyilag sötét.6 napig voltunk együtt ,és egy halloween partyn meg akart csókolni,de én erre a legközelebbi tárgyhoz nyúltam...egy tökhöz.Tölem  ered a tökkelütött kifejezés.Picit fejen kólintottam,nah jóh szumós is lehettem volna.Aztán a srác elájult,kicsit kipuffant.Amíg a többi ember körülötte méregette a helyzet súlyosságát...nos én addig elsunyulva hazamentem tökkel a kezembe.Boszinak öltöztem ami, elég jól illett cuki kis tökömhöz.Ó,ó!Jajj ez botrányosan kétértelmü!Azóta nem hallottam a srácról.Soha.Így höt kedvís barátiam,cuppanyós hijányban vógytam most óta.Megírte vájnyi!Ránéztem az órára:23:30.Luna már rég eltünk.Majd Samre aki még mindíg vezetett.Kezünk összekulcsolva.Láttam a száját ami pár órával ezelött engem csókolt...puha,vastag száj.És a szemei...a kék szemei.Amivel kitudja hány lányt csábított el.Amik most az utat kémlelték.Majd megszólalt:

-Srácok,2 perc és a Wickery-hídon vagyunk!Már csak 1 óra az útból!Gerlepár,nincs vizünk kiszáradás ellen!-szólt piriéknek akik nyelvkufircolást hajtottak végre.Erre a mondatra szétrebbentek.Alex mellettük a  telóját nyomogatta.Hupp!Hupp!Halottam a kocsi hangját miközbe rátért a hídra.Alattunk a tavon a sötét éjszaka messzi fényei tükrözödtek.Elöttünk a csendes út.Majd a bokrok közül egy citromsárga szemü,hatalmas farkas tünik fel.

-Saaaaammmmm!Vigyázzzzzz!

Próbáltuk felrázni Samet fáradságából...sikerült.Hirtelen szemei kitágultak majd ugyanilyen felindulásból... jobbra rántotta a kormányt...minden egy másodperc töredéke alatt történt...Az autó eleje durván átszakította a korlátot...Samre néztem ijedt szemeimmel,ö is ugyenezt tette.Az autó lejjebb s lejjebb szánkázott a levegöben.Placcs!A víz,a víz...befelé szivárgott az autóba...majd megtelt.Az ajtóval baszakodtam ami nem nyilt.Vége...emberi mivoltom megszünik létezni.Nincs tovább.A szerelmemmel együtt halok meg.Azzal akivel össze kellett volna költöznöm,vele házasodni,kimondani az oltár elött:Igen!Fehér ruhába vonulni hercegem elé.Szülni 6-7 gyereket.És látni,látni amint Sam a kislányunkat tartja a kezében.Majd homlokon puszilja és azt suttogja neki:Anyukádon kívül te vagy a második nö az életemben.Látni ahogyan a gyerekeim felnönek!Együtt piknikezni,enni,kirándulni.Látni ahogyan falatnyi csöppségekböl felnött lesz.Ott lenni életük jó és rossz történésekor.Örülni a sikerüknek,és velük sírni bajban.Mindörökké.Majd mikor kicsikböl nagyok lesznek...mi megöregszünk.Majd halálos ágyunkon egymás kezét fogva egymás szemébe nézve suttogni..."Nincs te vagy én csak mi!Szeretlek Szerelmem!Örökké."Majd akkor meghalni.Egy életet magunk mögött hagyni.De ami most van...életem kezdetén meghalni vele/velük.Láttam a szemébe hogy ö is ezt éli át.A hosszú,szép életünk.Amilyen lehetett volna.Megráztam a fejem jelezvén nincs kiút.Itt,most nincs.Elkezdett kézjelekkel egy mondatot mutogatni.Aztán rájöttem:

-Sajnálom.Szeretlek Emily.

Bár a vízben voltunk én leszartam,elhullattam egy igazi végsö könnycseppet.Majd visszamutogattam:

-Szerelmes Vagyok Beléd.Szeretlek.

Tudtam hogy vége, tüdöm 1 perc és feladja.Sammel egymás kezét szorítottuk,kényelmesen várva a Halált.Tiarám megigazítottam...ebbe lettem volna a fehér ruhámba...de már késö...menyasszony...

Sam kivett valamit a zsebéböl...egy szivecske alaku kis medál volt,de nem nyaklánc.Odaadta nekem.Kinyitottam...Sam a szüleivel még gyerekkorába,melette...mi ahogy a szállodában alszunk,ölelkezve és a nap fénye fejünk felett szikrázik.Olyan szép...gondtalan.Kezembe  vettem majd szívemre szorítottam...ha kell legyen ez az utolsó emlékem.Hátul a többiek vergödtek...de nem találtak kiutat.Ahogy mi se.Szeretlek életem de most...elmegyek.Örökre.Sammel.A barátaimmal.Anyukám és apukám emlékével.A menyasszonyi koronámmal ami soha nem lesz menyasszonyi.A dédim gyürüjével.Nincs visszaut,nincs harmadik lehetöség,itt már nincs.Samre néztem ö rám...bólintottam.Elmutogattuk:

Szeretlek Sam.

Szeretlek Emily.

Majd az összes oxigén eltávozott tüdömböl.Egy sóhaj kíséretében meghaltunk.A halál eljött.

Meghaltam Sammel.Akit talán szeretek.

Az író

Nos  kedves olvasók.Ennek a storynak nincs vége!!Jövök a kövi résszel...ha a dolgozatok is úgy akarják!Téli meglepi rész is lesz!(Nem biztos)

9.Elökészületek

 ....Majd Mia kulcsot az indítóba tette

,és elfordította.Az autó azonnal nagy robajjal elindult.

-Tudod már milyen lesz a ruhád?-kérdeztem,csak úgy,mert még magam sem tudtam milyen legyen.

-Hmmm...szerintem az enyém rövid lesz.De a színét még nem tudom.Lehet hogy kék lesz.Akartam veled beszélni valamiröl...-itt szünetet tartott majd folytatta-szóval tudom hogy te tündér vagy, de van valami amit tudnod kell.Minden tündérnek van egy védöállata.Ezek az állatok csak a te parancsodra jönnek elö.-hááát...az elképedtem az egy kicsi szó arra hogy...WOW!!Mira leállt az autóval az út mentén...

-Rendben!Szóval...az anyám tündér volt de én farkas géneket örököltem.Gyere szállj ki!-Nem kellett kétszer mondani nekem.A csodálkozást a kíváncsiság ereje gyözte le.

-Csukd be a szemed!Tedd össze lassan a kezed!!Érezd hogy a két kezed közöttbecsatmlik az erö!!Rendben.Most nagyon lassan és minden mágiádat beleadva emeld fel a felsö tenyered!-mindent úgy csináltam ahogy mondta,de még így is csendben leordított...-Még távolabb!!Nagyszerű.Most nyisd ki a szemed!!-lassan nyitottam ki a szemem de a végeredmény elképesztö volt!!!Ott tartottam a kezemben!!Gyönyörű...

-M...mi a...a neve?-kérdeztem mire tollas barátom rám nézett.

-A neveket mindig a gazdája adja.

-Rendben, legyen a neve...Luna(hold)!!Szerintem szép név.

-Szerintem is illik hozzá.Mehetünk shoppingolni?Hozhatod Lunát is a kocsiba.

-Aha mehetünk.-majd Lunát áttettem a vállamra. Beszálltunk a kocsiba ahol tovább utaztunk. Lunát a kezem szélére raktam úgy néztem farkasszemet az ö nagy zöld szemével.Megsimogattam a feje tetejét mire fejét oldalra döntve bújt a mellkasomhoz.Majd Luna elaludt.Nagyon aranyosan nézett ki ahogyan szárnyaival átölelt.Én pedig kezeimmel öt tartottam.De sajnos hamarosan

elértünk a Shop Center elé.

-Mit csináljak Lunával?-suttogtam Miranak.

-Hagyd itt!Takard be takaróval.Ha nem érzi jól magát úgyis eltűnik.-majd óvatosan kinyitottam az ajtót és az ülésemre raktam Lunát.A hátsó ülésről csórtam egy meleg és puha zebracsíkos takarót.Betakargattam vele,és a feje alá egy kicsi miki egeres párnát.Olyan cuki ez a kis lény!!Imádom!!Majd résnyire kinyitottam az ablakot.Becsuktam az ajtót és innentől kezdetét vette a ruhavadászat.Bementünk a butik ajtaján és rögtön egy csomó boltot láttunk.

-Ez olyan sok!!Melyikbe menjünk?-nyafogtam.

-Gyere!!Itt vannak a báli ruhák!!-rángatott Mira az egyik boltba.

-Jó napot!-köszöntünk a 40-es éveiben járó eladónak.

-Úr Isten!-kiáltott boldogan/bolondan Mira.És leakasztott 3 ruhát.

Ruha 3:jobban állna Miran

Ruha 1:túl egyszerű

-Én ezeket felpróbálom!!Te is nézd meg a  ruhákat és utána dönts!!-én erre kiszemeltem magamnak  3 tetszetőset.Majd mindketten a próbafülkéhez mentünk:

Ruha 2:imádom

-Emily végeztél???Mert én már kint várok rád a cukkancs ruhámban.Nagyon ary,meg kell hogy nézd!!!-kiáltotta Mira a próbafülke elött. Úgy döntöttem a hosszú zöldes-fekete lesz  az én álomruhám. Úgyhogy  kiléptem.Mira már idegesen ott állt, rám várva,de amint meglátott elállt a lélegzete.Én is így voltam az ö ruháját látva.Kicsi bohém,de nagyon illik hozzá:
-Emily!Fergetegesen jól illik hozzád ez a ruha!-kiáltotta öszinte örömmel Mira.

Mira ruhája

-Hát ami azt illeti te sem választottál valami rondaságot!Tökre 

hozzád illik!-mondtam neki a többi ruhát nézegetve.

-Szerintem vegyünk még egy csomó ruhát!Ki tudja mikor fog kelleni!

-Oké.Én viszek még 10-et szerintem.

-Én is ennyit.Nah menjünk visszaöltözni!

Szóval a 10+az én ruhámmal mentem be az öltözöbe átöltözni.Hááát...maradjunk annyiban hogy durván kényelmetken volt.De végül levedlettem a ruhám és áthúztam a szeretett utcai viseletemre.Majd kimentem az öltözöböl 

ahol Mira várt rám már felöltözve.Az eladó felé vettük az utat aki kikerekedett szemekkel jutalmazta a ruhapiramisunk.Kifizettük a ruhákat majd két nagy szatyorral a kezünkben kifelé vettük az irányt.Az autóhoz mentünk ahol a csomagtartóba pakoltuk a cuccosokat.Luna még aludt amikor megláttam.Beültem és az ölembe tettem a fejét.Aztán szép lassan kinyitotta a szemét.Rám nézett pislogott párat majd feltápászkodott.Engem nézett egy kis ideig aztán hátatfordított és háttal a mellkasomhoz dölt.Ez a kis madár folyamatosan meglep!!

-Mira Luna szokott éhes lenni?

-Mint minden élölény,nos igen.Varázsporral kell etetned.Anyukám mindig pohárból itatta.A varázspor benned van,úgz tudod elkészíteni mintahogz Lunát elöhívni.Egyszrüen,nagyszerüen.-nos az út végéig ezt  gyakoroltam és amikor sikerült megetettem vele Lunát.Már nem is éhes.A kocsi 1 órányi út után fordult be a Corvin elé.Ma este lesz a nagy bál.Kiszálltunk a kocsiból  

és én elöször Lunát vittem be a nappaliba mert tudtam hogy bent van egy porosodó kalitka.De rájöttem közben hogy Luna nem repülne el.Így hát inkább felvittem a szobámba ahol rátettem a hibiszkuszom ágára.Majd felvittem a többi cuccot is.Most jelenleg itt ülök kiengedett szárnyakkal és magam elé nézek.Rápillantok az órára:13:30.Még van idöm!!Hmmm...van szárnyam...tehát tudok repülni!!

-Luna,megtanítasz repülni?-kérdeztem mire ö igenlöen bólintott.Óriási!!Majd felvittem Lunát a tetöre.Azonnal elrepült de csak hogy utána velem fejmagasságba legyen.Én elrugaszkodtam majd felugrottam...de semmi .Mintha egy óriásbolha ugrott volna...semmi.Megintmegpróbáltam,csak most úgy hogy a szárnyaimat is használtam.És egyre magasabbra szálltam.Repültem.De egy pillanatra máshova figyeltem és...a levegöbe zuhantam.Zuhantam...zuhantam...egyre lejjebb és lejjebb.Egy heves fuvallatú szél visszahozta minden repülésbe vitt erömet.Cikk-cakkban közlekedtem az égen.Néha-néha csináltam jó teljesítményű dugóhúzót is.Máskor,elkezdtem lefelé zuhanni...mint a sas a víz felett.Aztán...amikor a halálos ütközésnek kellett volna lennie...én félrerepültem.A repülés,számomra a szabadság.A legjobb amit bárki is el tud képzelni.Végül Luna is becsatlakozott az égimeszeléshez.És egy nemvárt személy...Sam repült el mellettem.Követtem végül megálltunk.

-Szia Sam!Mi újság?

-Jajhj cica...mindenhol téged kerestünk.Milyen volt a vásárlás?

-Elég jó.Vettünk egy csomó ruhát.Hogy ment a készülés?

-Borzalmasan!Lui rosszabb mint egy menyasszony.Egyébként...egy óra és kezdödik a bál...nekem is még el kell készülnöm.A vendégek nagy része is még készülödik.Gondoltam szólok.Mi a neve az állatodnak?

-Luna.Szóval akkor találkozunk egy óra mulva.Szia!-mondtam meg se várva válaszát.Leszálltam a tetöre,majd Luna elfoglalta helyét a vállamon.Behúztam a szárnyam,mert muszály.Visszafelé vettük az irányt majd mikor beértem a szobába,azonnal be is zártam.Lunát szokásos trónjára,a hibiszkuszom ágára raktam.Van 1 órám...3...2...1...Öltözés!!!Igazából még nem öltöztem.Elöször berontottam a fürdöbe ahol hajatmostam,utána megszárítottam.A hajam kiengedve hagytam.Majd fogatmostam,és csak utána húztam fel a ruhám.Amint ezek megvoltak,piros rúzst kentem a számra,és felhúztam egy fekete magassarkút.Emellett még egy szép piros nyaklánc is a nyakamba került.Az ujjamra egy arany,jade kövel díszített gyűrűt húztam.Ez a dédim eljegyzési gyűrűje.Bele van vésve:"Te amo"(szeretlek).A papám vésette ezt bele.De még mindig nem vagyok készen.Kell...a tiarám.Nem...ez nem olyan csili-vili hercegnös.Ezt a tiarát mindig a nöi családtagok az esküvöjükön viselik.Anyukám használta utoljára amikor Görögország tengerpartján összeházasodott apukámmal.Ez a tiara legalább 100 éves,ha nem több,családi ereklye.Zöld kövei tökéletesen passzolnak a ruhámhoz.Ezzel feltettem a fejemre.És megpecsételtem a ruhámat.Majd Luna nyakába akasztottam egy szivecskés szétnyitható medált.Bízom Lunában,ez csak annyit jelent.Készen is lennénk!Kezdödhet a bál!...

8.Hotel Partyslania:ahol én lazulok

...-Rendben csak húzzunk a csába!-mondta piri az erdö felé tolva minket.Az út félelmetesen csendeben telt.Az úttestet vettük feleigyelembe repülés közben.Csidi csudi tájakat láttunk!!Mikor azok az izék támadtak akkor volt dél.Most van délután öt óra.A nap már lenyugvóban volt de még látni lehetett ahogy a nap narancssárgás szineket vegyítve élénkrózsaszínnel festi át az égboltot művészi alkotáá.A fák és a néha-néha előforduló tavak még jobban passzoltak az egész képhez.Csendben suhantunk az ég alján megannyi ember felett.Az emberek milyen furának néznének ha megláltnák hogy 5 tini masírozik az égen miközbe mindenki dolgozik mé  -gondoltam magamba.A szemem még mindig az országutat kémlelte...de megálapodott egy...egy...hatalmas kísértetiesnek látszó hotelban?Kastélyba?Palotába?Lehet hogy a szöke herceg errefelé veszi az irányt?Hmmm...biztos elveszett a lova...elcseszett egy királyfinak kéne lennie mondhatom!!Se csaja,se lova,és még a lóttóban sem biztos a gyözelme!"Attól hogy egy dögös srácra 20kiló fuxot raknak tele kövekkel lehet hogy csak egy sík hülye pasi rejtőzik mögötte."Ez volt mindig is a gyanum a Shift+ö billentyűröl.(nagy Ö)Kizökkenve gondoltataimból rájöttem hogy nos...igen az a hatalmas izé ö termetes "kis" építmény egy...hotel.És mi pont oda fele szálltunk.

-Öhm...megmondaná valaki hogy ez itt mi és miért vagyunk itt?-kérdeztem angyali mosolyommal.

-Ahj...nos...ez itt Corvin...egy hotel amibe meg fogunk szállni majd fojtatjuk utunk holnap estefelé.Van pár ismerősünk aki segít majd eligazodni.A neve Lui.Pár gyilkolászós támadásba részt vett,volt pár ügye a maffiával is.Van egy lánya Mira akiért mindent megtesz.Egyszerű kis vérfarkas család.-mondta Alex.Egyszerű...,kis..., ezek a szavak valami másat jelentenek nekem meg hát asszem nekik is.Vérfarkasok.Woooow.Vicces a fennállás de mégsem röhögök.Egyébként október van,eléggé csípös az idö.Nah jóh az nem kifejezés!!Lefegyott a seggem!!!És ha hallok is valamit a fülemmel az csupán csak azé van mert a jégnek jó a viszhangja.Elméletem végére a fák között értünk földet.Szárnyainkat behúztuk az esetleges emberek miatt.A hatalmas kopogtatókkal ellátott ajtók elött állt a csapatunk.Sam lépett elöre majd kicsit haragosan bekopogott az ajtón.Abban a pillanatban Lui nyitott ajtót.

-Sziasztok vártunk már rátok!!Gyertek velem elvezetlek titeket a portáshoz.Az előtér ahova beléptünk feltűnöen szép...mindent fekete,arany,és piros árnyalatok egyike borít.A bejárati ajtóval rögtön szembe volt egy hatalmas fa lépcsö.Ugyanakkor ezt mind a belépés pillanatában figyeltem meg.De végül mindenki követte Luit.Ö egy barna hajú,és szemű 30-as éveiben járó bö 180 centiméteres fazon.Barátságosnak tűnt már első ránézésre is.Követtük öt széles és bizony hatalmas folyosókon keresztül.Majd megálltunk egy gótikusra kidíszített pult előtt.

-Alex szólt hogy az összes cuccotok a kocsiban maradt így hát a városból Miraval sikerült böröndökbe összeraknunk a szükséges ruhákat.-mondta Lui mosolyogva.Majd 5 kicsi mégis nehéz böröndöt adott nekünk.

-Danny!Ök itt Sam,Alex,Sebastian,Natalie és Emily.A barátaink.-intett "Danny a portás" felé.

-Töle bármit megkérdezhettek ha kérdésetek van!

Ez a Danny alak szöke kék szemű srác kb.20 évesnek néz ki.Mit mondtam én a szöke hercegről!!Szöke herceg=Szöke portás Danny.Furi.

-Kösz mindent Lui!Elkérhetjük a szoba kulcsokat?-kérdezte álmosságtól csillogó szemekkel piri.Egyik kezében a böröndöt tartotta másikkal Natalie kezét fogta.Engem egy kicsit meglepett hogy járnak.Báár...nem mintha pirire hajtanék vagy bármi ilyesmi!Isten ments!Vagyis persze jó pasi meg minden de csak a barátom,ennyi.

-Persze fiatalok!Hogyan szeretnétek elosztani a szobákat?Van 3 üres szobánk.Mindhárom ugyan úgy néz ki!-szólalt meg most az egyszer Danny.Mi csak egymásra néztünk.Jesszus mária!!Mi lesz ennek a vége?

-Ja és srácok!Mira szobája a harmadik mert csak így tudtuk megoldani.-tette hozzá együttérzö mosollyal.

-Hmmm...-kezdte félelmetes lassúsággal piri-Én Natalieval leszek,Alex Miraval ha nem baj...-ezt Alex még csillogóbb szemmel halgatta végig.Majd csak megrázta a fejét miszerint nem baj.Piri folytatta...-Emily lesz Sammel.Bevállalod ezt a nagy gyereket?A válaszom elött el kellett gondolkodnom...aztán rájöttem

hogy ha ök bizonyos dolgokat csinálnak nem szeretnék beleavatkozni.Majd rávágtam:

-Oké legyen.-majd Lui odaadta a kulcsot Samnek.

-Jó éjszakát!-kiáltottuk vissza már a lépcsö tetejéröl.A szobánk ajtaja elött állva Sam kinyitotta az ajtót majd beengedett.Az egész szoba igazán figyelemre méltó volt.El kell hogy mondjam tetszett amit láttam.Az egyszerű és kicsi szoba mellett volt a fürdönk.Hál istennek vagy csak egy lángelmének minden szobához egy fürdő tartozott.Én boldogságomban gyorsan elengedtem a nehéz a böröndöt ami azonnal le is huppant a földre.Majd ráugrottam az ágyra.

-Hagysz még nekem helyet tündi?-kérdezte Sam az ágy felé sétálva.

-Hááát...ha kell megharcolok érte!!!

-Ó!!Tényleg??-majd mire észbekaptam Sam a derekamon ült, felém hajolva, kezeimet leszorítva.

-Nos drága ezt a csatát elvesztetted.Én megmondtam hogy még visszakapod!!-persze a perverz vigyor elmaradhatatlan lett volna.

-Tévedsz!-helyzetünket megcserélve most én virítottam felette 'trónomon'.Felugrottam majd a böröndből egy spagettipántos top,és egy csipkés rövidgatyát fogtam meg, pizsi gyanánt.Utoljára visszanéztem a kifeküdt hercegemre majd lefürödtem.Kifelé siettem a fürdöböl mert az idő már vészesen éjfél felé járt.Amikor kiléptem volna az ajtón valami keménybe ütköztem.Felnéztem és láttam hohy Sam bámul rám vissza.

-Csúnya dolog otthagyni valakit egy ágyban!!Vagyis...leginkább engem.-mondta kiskutyaszemekkel.

-Hát ha egy büdös tündért akarsz az ágyadban látni akkor nézek inkább egy másik szobát.-mondtam a fülébe suttogva.Kikerültem öt majd befeküdtem az ágyba.Hallottam ahogy lezuhanyozik majd már csak egy kart éreztem ahogyan átölel.És Sam aranyos szuszogását a nyakamba...

Lehet hogy hülye vagyok de ezt örökké megtudnám szokni .(mondjuk hülye vagyok ez nem kétség)Ezt és azt hogy Sam melettem van...

~***************~

Mikor reggel a nap első sugaraira kinyitottam a szemem még mindig ugyanabba a pózba voltunk.Eddig neki háttal feküdtem de egy hirtelen ötlettöl vezérelve felé fordultam.Majd hosszú puszit nyomtam a szája sarkába.Arca megrándult majd mosolyogva kinyitotta sötétkék szemeit.Puszit nyomott a számra.

-Minden reggel kezdödhetne így!-mondta egy ásítás kiséretében.

-Talán egyszer...

Felálltam majd kimentem öltözni.Egy pánt nélküli felsőt és egy farmert húztam fel.Hajamat szabadon hagytam had lógjon.Visszamentem a szobába ahol Sam felöltözve várt rám.Már dél van!!!Megfogta a kezem majd az ebédlöbe vezetett.A többiek már nagyban tömték a búrájuk csirkemellel.Kivéve...

-Hol van a gerlepár?-kérdezte helyettem is Sam miközbe leültünk enni.

-Fent maradtak a takarodó után és most nem akarnak lejönni hulla fáradtan.

-És...srácok,mi mára a terv?-kérdeztem összerakva zöldséges-csirkemelles csodaszenyóm.

-Ma este kicsit bulizni fogunk.Aztán estefelé folytatjuk az utunk.-válaszolt Alex,miközbe a kávéját iszogatta.

-Hova mennénk?

-Sajnálom Emily de ezt még nem mondhatjuk meg.Egyéb kérdés?

-Van.Miért raboltatok el?Anyáéknak mit mondtatok?Mi a célotok?Egész ösziszünetbe veletek leszek?

-Hmmm...azért raboltunk el mert rád is szükségünk volt.Anyukádék hááát...úgy tudják kempingezni jöttél velünk.A célunk hogy elmegyünk egy bizonyos helyre ahol végrehajtunk pár hókusz-pókuszt aztán megyünk vissza a régi életünkbe.És ööö...nos igen velünk leszel de csak a szünet utolsó napjáig.-kimérten mondta,de én mégis tudtam hogy igyekezett csak nagyon dióhéjba elmagyarázni a részleteket.És semmilyen fontosabb információt nem szabadott elmondania nekem.Jah egyébként még 2 hétig lesz szünet aztán remélhetőleg normális lesz az életem.Nagyon remélem az utóbbit.Majd gyorsan benyomtam a szendvicsem.

-Oké de hol lesz a party?-kérdeztem kétkedve abban hogy egy ilyen földi Olümposzon bulit lehetne tartani.

-Hát itt!Gyere megmutatom!-ajánlotta Lui.Felálltunk az asztaltól majd egy helyre vezetett ami eléggé terasznak tűnt.El kell mondanom le vagyok nyűgözve!Mondjuk leginkább a tó részén.Csak nekem érdekes a tény miszerint egy mini vérfarkas családnak halas tava van?Kicsit röhejes elképzelni hogy farkas formájukba a mancsukkal a tóba pecáznak.

-Én...én...soha nem hittem volna hogy ebben a szép hotelban ilyen iddlemagadasárgaföldig bulikat szoktak rendezni.És kik lesznek itt?

-Én,Mira,ti, Philip,Danny,Mary,Harry, a Vladislav família,Sophie,Belkovék,Paulék,Hilmann család.Elég sok ember.Egyébként az ivós buli nagyon túlzás,ez egy bál lesz.Ahol mondjuk van pia dehát minden jó buli eleme a szeszesital!Sunyiba meg kell súgnom hogy Vladislavék oroszba éltek és nagyon ütős az orosz vodkájuk!Húzz fel valami szép ruhát az eseményre!!Szólok Miranak hogy menjetek el shoppingolni!!Körülbelül leszünk vagy ötvenen.-súgta Lui.Majd visszaértünk az ebédlőbe.

-Mira !!Lejönnél?-kiabálta fülsértően.

-Itt vagyok.-toppant be az ajtóba Mira.Hosszú egyenes barna haja,és kék szeme van.Sportcipőt,fekete farmert és zöld kapucnis pulcsit visel.

-Mész Emilyvel vásárolni a bálra??-kérdezte az apja.

-Apa,még azt se tudom itt ki-kicsoda??

-Óh tényleg én hülye...ő Alex,Sam,és Emily.Sebastian és Natalie fent hesszelnek.Nos?

-Végülis mért ne?Emily neked most megfelel?

-Persze.Indulhatunk?-kérdeztem.

-Aha.-majd én a felálltam a székemből, ő pedig kifelé vette az irányt.Kocsikulccsal a kezében ültünk be az autóba .

-Árkádra feeeellll!!-kiabáltuk egyszerre egymás gondolataiba olvasva...