Szilveszter,hócipö, és 2016!!!!!

Sziasztok drágaszágok ;) !Bemutatok egy különleges 2015-2016-os meglepit!De a történet menetét nem változtatja meg.Fény derül pár titokra.Hupszi…most már nem is meglepi.Nah…nem is makogok tovább,csak annyit akartam mondani hogy köszönöm mindenkinek akik velem tartottak.Remélem továbbra is szeretni fogjátok az olvasást.

Tötöttkáposztában boldog ünnepeket ; )

2000.jan.2.   "Apu szemszöge"

Itt állok,nézem a karácsonyfát,és a gyönyörü kedvesem,békésen áll mellettem és az én arckifejezésem lesi.Lehajolok,majd a jádezöld szemeibe elveszek.Szólásra nyitja a száját,de én megcsókolom,még mielött elrontaná a pillanatot.Végigsimítok a teste körvonalán,majd már méretes pocakjánál hagyom abba.Lehajolok és megpuszilom jövendöbeli kisbabánkat.Iris kuncog egy kicsit,majd egy puszit nyom a szám sarkába.

-Olyan gyönyörü vagy…-suttogom ajkaira.

-Tudod mikor leszek még szebb?-suttog a fülembe.

-Hallgatlak édesem...-kacsintok rá.

-Ha a picink itt lesz a kezembe és te a férjem leszel.-néz rám azokkal az iszonyatosan huncut szemeivel.Majd végigsimít a pocakján,ahol a picinket ápolja a szíve alatt.Szemkontaktusunkat hirtelen megszakítja majd fájóan néz rám,aztán a földre rogy.Odakapok, majd felsegítem a földröl.

-Ki…cshim…aaa…baba!!!-hangja olyan elhalt,és erötlen…de még halkan is parancsoló tud lenni.Tudom hogy ez mit jelent…a magzatvíz elfojt.6 utcányira van a legközelebbi kórház!Lassan haladtam kifelé,amit minden egyes lépésnél egy fájdalmas -sikoly-nyögés féleség követett.Beszállunk a kocsimba,idegeskedek az indító miatt (bunkó kulcs) majd elindulunk.

-Kicsim…kicsim!Figyelj a hangomra!Lélegezz mélyeket!Ki…be…Ki…be…-mondom féltö hangon.Kedvesem próbálja megemészteni azt amit mondtam,de gondolom egy út közben érkezö gyerek esetében ez egy kicsit necces.Megpillantom a kórház fehér falait,és a hatalmas piros kereszt jelet.Leparkolom a kocsit.Irist  végigkísérem a köböl kirakott úton ami a kórház bejáratához vezet.Iris mostmár egyenesen síkít és sír a fájdalomtól.Annyira fáj így látnom !!!

-Orvost!!Kér…em!!A kedvesem …szül!!!Elfojt …a …magzatviz!!!-ordítom a növérek után.Az orvosok felfigyelnek majd bekísérik Irist az egyik szülészeti szobára.

-Uram,szeretne bent lenni a szülésnél?-kérdezi az egyik orvos tölem.

-Öhm…igen.…izé…igen!Igen!-bekísértek a mütöbe a dokik.

4 órával ,4 pohár kávéval,és 1 ájulással késöbb:

A doki a kezében tartja a gyerekünket,majd boldogan néz ránk.A kicsi tiszta vér,és  folyamatosan sír.Ennél szebb hangot soha nem hallottam még.

-Kislány.Uram,asszonyom büszkék lehetnek.A kislányuk makk egészséges.Mi lesz a neve?-kérdezi a doki.

Összenéztünk a szivemmel és rögtön tudtuk a választ.

-Emily.-mondjuk egyszerre.Majd Emilyt elviszik a növérek egy defibrilátorba.Egész éjjel Iris mellett ültem és a boldogságtól majdnem pocsolyává olvadtam.Másnap reggel meglátogattuk Emilyt.A kicsi lány tökéletesen  van,de mintha kicsit vékonyabb lenne.Tudom,hülyeség.Valami Dr.Zich is meglátogatott minket,és mondta hogy az egyik jótakarónk küldött egy levelet.2hét után hazamentünk és minden a legnagyobb rendben ment.A lányunk most is makk egészséges.
2000.jan.1.     "Dr.Zich szemszöge"

Furcsa nap volt az a nap mikor ez megtörtént: Nagy pelyhekben esett a hó kint a kórház falain túl.Éppen indultam lecserélni Mrs.Wels katéterét amikor csengést hallottam a bejárati ajtó felöl.Általában ezt a kollegínáim,vagyis az ápolónök szokták elintézni.De nemrég hallottam hogy négy autó karambolózott, tíz perce hozták be a sérülteket.Van elég dolguk nekik is!Elindultam az ajtó felé ahol egy defibrilátorba bárki behelyezheti a nem kívánt gyerekeket.Csengetni akkor kell, ha már a kicsi a gépbe van és a szülö felkészült rá hogy megváljon a gyerekétöl.Ez is egy tipikusan ilyen eset volt…nos…majdnem.Kinyitottam az ajtót majd kiléptem a hóviharba.Becsuktam magam mögött az ajtót,majd elindultam a gép felé.Megpillantottam egy nöt aki a kicsi elött állt.Mögé mentem majd a vállára raktam a kezem:

 -Biztos benne?-kérdeztem, a meseszép, alvó kislányra nézve, akinek gyönyörü vörös haja melegen betakarta.Csak egy hálóing volt a babán,de mintha ö ymaga a tüz volna,nem fázott.Az állítólagos anya aki a gép elött állt, egy fekete köpenyt húzott fel,aminek a kapucniját felhúzta a fejére.

 -Bárcsak ne kéne megtennem…-hangja olyan halk volt hogy már azt hittem hogy nem is nekem mondta.Szomorúan nézett rám a gyönyörü sötétzöld szemeivel.Hosszú,térdig érö ,vörös hajába néha-néha belekapott a szél.Könnycseppeket láttam a szeménél amik végül lecseppentek,majd a levegöben elolvadtak.Biztos csak képzeltem.Biztos. 

-De akkor miért hozza ide?Ez a kislány gyönyörü és különleges.-bizonygattam tovább.

 -Itt…nagyobb biztonságban van.Kérem…a kislányomnak találjanak egy jó családot.És ezt-nyújtott át egy levelet-a lányom 18.születésnapján adja oda neki a jövendöbeli családja.Ha ezt megteszi…bármi is lesz velem…én már boldog leszek.-a mosolya gyönyörü volt.Még mindig tisztán emlékszek rá.

 -Ahh…rendben.Figyeljen…kell pár adat a kicsiröl.-vettem elö a jegyzettömböm.

 -Rendben.-bólintott. 

-Mikor született?Pontos számokat ha lehetne. 

-1999.dec.31.  …és éjfélkor. 

-Rendben ,a két év közöttinek könyveltem el.Apja neve?Anyja neve?

 -Sajnálom,de ezt…nem…nem mondhatom el.Az ö biztonsága érdekében.

-sóhajtott.

 -Rendben.Születési név? 

-Emily Rosalynda Dragona.-válaszolta büszkén. 

-Szép név.Nemzetisége? 

-Egyiptomi,orosz,angol,francia,szlovák.

 -Vad volt a nagyi,vagy mi?Testvére?-lesütötte a szemét majd úgy mondta: 

-Nincs.-hazudott.

 -Ezeket az információkat átadjam Emily nevelöinek? 

-Kérem,ne.Ez így biztonságosabb.

 -Óhajt még valamit mondani?-kérdeztem jéggé fagyva. 

-Igen…-majd motyogott valamit héberül vagy ó egyiptomiul -Szeretlek kicsi Emily-Rosalynda.-Emily felé hajolt majd megpuszilta a homlokát.Aztán így folytatta: -Hamarosan találkozunk.Sajnálom.Magának pedig…-fordult felém-…köszönök mindent.Majd elindult és eltünt a semmibe.Bevittem a kicsit, majd beraktam egy üres gépbe.Ha volt is itt egy gyerek,már nincs.Biztos hazavitték már.De akkor nem vettem észre hogy mi volt rá írva.Ma már tisztán emlékszem hogy hogy változtattam meg egy kis szilveszteri csodának az életét.
Ez volt rá írva a gépre:"Emily Marshall".

Kedves olvasók!Nehezen magyaráztam el hogy mi történt,de a lényeg annyi hogy akikkel a történet elején megismerkedtünk ök Emily szülei (nem vérszerinti).Emily nevelöanyja szült egy gyereket csak hogy azt valami hiba fojtán mások vitték haza.Emily meg a nevelöszüleihez(ö ezt  nem tudja)kerül.

Ui:hajrá azokkal az újévi igéretekkel!

                            ;)