2015. november 12., csütörtök

11.Mivaaaaannnn?...Tökfej!

...Miután szívem már nem dobogott,a levegöm elfogyott.Meghaltam...tudatosult bennem a tény.Éreztem,hogy már nem vagyok része a fizikai világnak.Mintha valaki kihúzna testemböl.Láttam,külsö szemmel nézve hol vagyok.Láttam amint a zöld-fekete ruhám szétterül az ülésen,és élettelen testem ül benne,egyik kezemmel a medált szorítom,másikkal Sam halott kezét.Vörös hajam betakar,mint egy nagy,puha takaró.Szemeim lecsukva,csak a terebélyes szempillám látszik.És hófehér böröm.Tiarám a hajamat díszítí.A dédim gyürüje még rajtam van...arany gyürü,közepén jade kövel,gyönyörü.Hátul a többiek is...is...nem tudom kimondani.Alex aki nekem olyan mint az öcsém,tágra nyílt élettelen szemekkel nézett elöre.Nataliet piri szorosan öleli,de hiába...már vége.De Jézusom!!!
Valaki a kocsi mellett beleugrott a vizbe majd kinyitotta az ajtót.(Az a rohadék ajtó ölt meg!!!)A hátul ülöket húzta ki,majd vitte fel a felszinre.Az illetö pasi lehet,fekete hajjal.Majd csak én és Sam maradtunk.Kézenfogva,hullajó party.Sam ajtaját nyitotta ki,majd az enyémet is.Olyan ismerös...de fogalmam nincs ki a "megmentönk".Feljebb és feljebb...láttam a víz alól ahogy a felkelö nap fénye a vizen tükrözödik...felértünk...de azt már csak a nagyfönök tudja,mi történt ezután...a döntés... ...holló...sötétség...Lucifer?!............

                       ~********~

……Valahol vagyok,ez tuti biztos,kényelmes,puha.Lassan kinyitottam a szemem arra számítva hogy egy felhön csücsülök...kaput,nyista,szívás.A testemben vagyok az…az enyémben!De…ezt…hogy???Valami van a fejemen.Csigalassúsággal emelem fel a kezem.A dédim gyürüje.A jadeköves.Kezem a fejem fölé emelem majd meglepödve tapasztalom hogy,egy tárgy.Leemelem a fejemröl majd megpillantom...a tiarám!!Visszarakom a hajamba.Körbepillantok...egy régies hálószoba.Fából készült,gyönyörü mintázatú szekrény.A sarokban egy egészalakos arany tükör.És egy ablak ami most zárva van.Íróasztal,vettem észre.És amibe fekszem...egy baldachinos ágy,alattam vörös selyem takaró.Fejem alatt,fekete párna.Felültem az ágyon majd lassan odakecmeregtem a tükör elé.Ez………………nem én vagyok!!
Felvázolom a szitut:mezitláb voltam,a ruhámba ami már száraz volt,de büdös.És a dddddduuuurrrvvvaaa…………éjfekete hajam volt!!De a hajvégeim...bordóak!!!Szemem már nem zöld volt...fehér...ajkaim természetes pirosak,böröm fehér.De…… ez……hogy…???Térdig érö hajam...fekete,akárcsak a szén.De ez az én testem tudom...ugyanolyan az arcom vonása...!!Minden egyes szöge...minden.Nyakamba volt még a piros nyaklánc is...hátrafordultam...az ágyon valami...a medál!Odarohantam majd kinyitottam...benne Sam a szüleivel és…és…mi…ahogy átöleljük egymást.A Corvinban.Lehet hogy ez az?Vagy csak egy rossz vicc??Visszamentem a tükör elé...kitártam a szárnyam………bár ne tettem volna………soha………nem kellett volna………fekete……már ez is basszus!Ott fent eldöntötték hogy emós leszek?Ezeknek fent nincs stílusuk?Csak fekete,fekete,hmm...jah és fekete!!?Ki kell innen jutnom,én…ezt…soha…nem akartam!Nem akartam jade zöld színü szemem helyett lelketlen fehéret!Nem akartam a családomon kívül semmi mást!Miért?Miért én?Nem akartam boldogság helyett félelmet érezni!Nem akartam fekete hajat!Az enyém vidám és…különleges volt.Vörös.Gyönyörü.Élettel teli.De ez…most…magas!Nagyon magas!Nem akartam fekete tollakkal teli szárnyat…csak a régi átlátszó,kecses,szitakötö szárnyaim.Nem akartam mást csak egy NORMÁLIS életet,de ez nem az.Nem akartam mást csak csendes halált vagy szép,békés életet.Ehelyett!!Mi a tököm lett?Tuléltem,vagy mi a franc!?Büdös ruhába ébredtem,emós élettel!Na látjátok!Semmit sem ért a halálom!!Csak vagyok,oszt jó van!!A tükör elött állva,vártam hogy a könnyeim a ruhámra csepegjenek.Sam...vajon ö még él?És a többiek?Alex,Piri,Natalie?Miért?Mindegy.Ha most megengedték hogy újra kezdhessem az életem…keményebb leszek.Nem az aki voltam.Újrakezdem.Nyitok egy új lapot.Elfogadom magam……legalábbis aki lettem.Mindent.Anya…apa…mindenki.Hiányozni fogtok.De……gondolom úgy hiszik meghaltam.Talán,egy krokodil szétmarcangolt.Ezért nem találták meg a holttestem.Tartottak egy kis temetést,test nélkül.Nélkülem.Sóhajtottam majd egy utolsó könnycseppet ejtettem a régi életemért.De már mindegy.Erösebb leszek mint valaha.Csak nem tudom hol kezdjem.Nem tudom ………nah jó talán kezdhetném ott hogy kinyitom az ajtót.Nem ártana…legalábbis.Odasétáltam az ajtóhoz majd jobb kezemmel kinyitottam.Egy ház?Upszikaa,a szárnyam.Kiléptem az ajtón és meglepödtem.Egy irodával találtam szembe magam.A bal oldalon egy kandalló,szembe velem,íróaszal,mögötte egy szék.Jobb oldalon a fal tele van képekkel.Várjunk csak?Visszanéztem az íróasztalhoz ahol a székbe,mint utólag rájöttem,egy ember háttal ült nekem.Lassan remegö lábakka léptem felé.
-Megszabad kérdeznem,ki az?-kérdezte a félelmetesen ismerös hang.
Rossz cselekedeteim közé tartozik hogy folyton kupán akarok vágni  valakit.Nos…ez még mindig ér.Felkaptam egy szörnyen csini kis 30cm-es vázát és odasettenkedtem az íróasztalhoz és már megemeltem a vázát hogy lecsapjam a személyt.Persze hogy megagiga reflexekkel rendelkezik az illetö!Szóval,mikor le akartam csapni, villámgyorsan megfordult és megfogta a kezem.De az arca…persze hogy ismerös!Hiszen ö Dimitrij.Az a Dimitrij akit  a bálon  a falnak passzíroztam.Jesszus!Ö...ö…ö…ö volt az aki aki………
-Ó hát igen cuki töled hogy megtámatsz!Emily…emily…emily…mindig örülök, ha újra látlak!Olyan édi vagy!Ugye tudod ki vagyok?
-Ddd…imit…rijjjh…-suttogtam szaggatottan.Majd rájöttem hogy ki lettem…Elengedtem a vázát,ami az ö kezébe került.Erre meg felállt a helyéröl.Majd kibontottam a szárnyam és rárepültem.Vázástul,mindenestül a földre küldtem.
-Ugye tudod hogy már nem a cuki kategóriába vagyok?Mondd el mi történt,vagy meglátjuk mire vagyok képes!!-mondtam neki a fülébe suttogva.
-Rendben.Csak tudod,egy kicsit kényelmetlen a pozíció.Pötnyit a formás derekad nyomja a khm…tököm.
-Ohh…túléled.De én nem!!Mert tudod ki tudja hány órája,egy lazac szagú cuccban vagyok és semmi kedvem ebben rohangászni!Úgyhogy most légy oly sziveskedves és szerezz valami ruhát!
-Rendben!Melyik legyen elsönek:a történeted ismertetése,avagy, a halál szagú ruhád lecserélése?
-Hmm…vezess a ruhához!Légyszike!
Majd ö kerekedett fölém,és menyasszonyi pózban találtam magam.A vázát kicsináltam.Majd elindultunk,de én nem figyetem merre megyünk.
-Megkérdezhetem királylány,mióta vagy ilyen felvágott nyelvü?A régi éned olyan aranyos,szöges ellentéte a mostani személyiségednek!-mondta Dimitrij.Megtörtem,nem volt kedvem tovább játszani.
-Dimitrij…én,nem tudom.Minden megváltozott.Leginkább eddig magamat láttam,de már az is elég sokk volt.Nem tudok semmit.Fogalmam nincs mi közöd van mindenhez.Félek.
-Ne félj!Mindent megmagyarázok!Lassan már én sem tudom miért van közöm az életedhez.
Majd megálltunk és letett a földre.Kinyitotta a szekrény ajtaját és kivett belöle egy eléggé szakadt,de jól kinézö ruhát.
-Megmagyarázom mért ilyen a ruha,csak egyenlöre vedd fel!-mondta parancsolgatós kedvében Sam.Kiment a szobából majd felöltöztem.Az asztalon lévö fésüvel kifésültem a hajam.Egész szép.A szemeimet kihúztam szemceruzával,és szempillaspiráloztam is.A végeredmény egész jó,csakhogy még mindig mezitláb vagyok.Hoppáré!Elöttem volt egy egész csini bakancs,ugyhogy kiszolgáltam magam.A tiarám kivettem a hajamból,és a kezembe tartottam amikor kopogtak.
-Kész vagyok!-kiabáltam mire Dimitrij belépett.Egy pillanatra rajtam nyugtatta a szemét,majd megszólalt:
-Egész jó.Nos…foglalj helyet!-leültem az íróasztal elé,szembe Dimitrijjel.
-Mondj el mindent elöször te!Ígérem hogy utána én is elmondom amit tudok!-mondta.
-Rendben.Miután találkoztam veled,azután elmentem bepakolni a kocsiba ahol a többiek már vártak.Azután elindultunk…minden rendbe ment a Wickery-hídig.Ott egy világító szemü farkas ugrott elénk.Samnek kiáltottuk hogy vigyázzon.De késö volt…az autó eleje átszakította a korlátot.Majd belezuhantunk a vízbe.Eltelt olyan 5-10 perc majd…nem tudom.Láttam magam külsö szemlélöként,aztán feldobtam a talpam,vagy nos…már ezt sem tudom hogy ez történt -e.Te jössz.De mindent pontosan mondj végig!
-Oké,oké………                  
Dimitrij Vladislav feljegyzése:                                  2009.10.16.

"Halálosan unatkoztam ezért egyik lábamról a másikra helyeztem súlypontom.Addig Antonia,Roger,és a kishúgom beszélgettek Alexékkal.Tekintetem ide-oda cikázott az emberek között.A hatalmas ajtó megnyikordult,mire én odakaptam a fejem.A fölépcsön egy gyönyörü tündér lány lépkedett lefelé.Meseszép,nagy,fekete,zöld ruhája totálisan passzolt a vörös hajkoronájához és a zöld kövekkel díszített tiarájához.Mellette a védöállata repült.Lassan sétált lefelé,de amint meglátta Samet elmosolyodott.Nem mondom hogy nem szép,de…olyan másnak néz ki mint a többi lány.Pedig én aztán már láttam egy jópárat! Sam megkérdezte a lánytól hogy megy -e táncolni.Igennel felelt.És egy adat róla…Marshall a vezetékneve.Sam óvatosan,mintha porcelánból lett volna a lány,megtáncoltatta.Hallottam a lány szívdobbanásait…ölt volna a fiúért,de még ö sem tudja hogy szereti.Szerelmesek.A csaj odaslattyogott kis csapatunkhoz  majd rögtön megszólalt Alex hogy milyen jól néz ki.Aztán jött a bemutatkozás.Elöször apu lépett elö.
-Szia,a nevem Roger.
-Üdv.Az enyém Emily.-válaszolta.Hm...Emily Marshall,soha nem felejtem el.Ekkor anyámon volt a sor.
-Az én nevem Antonia,Roger felesége vagyok.Gondolom te vagy Emily.
-Igen,örültem a találkozásnak.-nah,még a húgom.
-Én…én…Mary vagyok.-Emily kedves mosolyt villantott.
-Emily.-mondta majd öt is megpuszilta.Je,én jövök!(ufff)A lány jadezöld szeme rajtam pihent.Farkasszemet néztünk.A többiek persze már eltolták a seggüket onnan!
-Dimitrij Vladislav.Örülök a találkozásnak.-mondtam, használva a 20.századi csáberöm.
-Emily Marshall.Ugyszintén.
-Te mi vagy?Vagy ti mik vagytok a családoddal?-kérdezte.
-Nos, vámpír család vagyunk.Anyukám ember,apukám vámpír,Mary félig vámpír ,félig ember.Én pedig teljesen vámpír vagyok.Oroszországból származunk mindannyian.És most te jössz...mi vagy?
-Azt hittem egy icipicit egyértelmű...tündér vagyok.-mondta.Elmosolyodtam mert ritkán hallok mást bálokon szépen beszélni.A legtöbben anyáznak torkuk szakadtából mikor megkérdezem ezt.
-Kérsz inni?Van vodka,és pezsgö.-kérdeztem.
-Máris leakarsz itatni?-kérdezte fanyar mosollyal.Van egy kis humora.
-Hááát... hogy belölem mindenki csak ezt nézi ki!
-Van szemfogad?-kérdezte.Hihhi…butuska.Meglátja majd!Odasuhantam hozzá és hozzápréselödtem hozzá.Egy kicsit megkarcoltam a nyakánál a börét,és hátulról átöleltem a vékony derekát.
-Ez elég jó válasz a kérdésedre?
-Megteszi.-mondta majd megfordult,már-már az én sebességemmel.Az erejét összegyüjtve ellenem irányította.Én meg nekibaxódtam a falnak.Kicsit dühös voltam,de tetszett a belevalósága.Vámpír sebességemmel mellé száguldottam majd átkaroltam a derekát.
-Nem is rossz kicsi tündér,nem is olyan rossz.Felkérhetlek egy táncra?-kérdeztem.
-Igen Dimitrij.-felemeltem az ölembe ö pedig karjaival átölelte a nyakam.Sebességemmel a táncparkettre vittem.Szép lassan letettem,majd megfogtam az egyik kezét.A másikkal a nyakamat ölelte.Én két kezemmel derekát fogtam.Felsóhajtott…
-Mi problem?-kérdeztem.
-Asszem 19 óra felé el kell mennem,egy ismeretlen helyre ami azt sem tudom hogy hol van.És persze ezt az utat azokkal a barátaimmal teszem meg akik elraboltak.Most meg...mindezt egy vadidegen vámpírnak mondom el, aki szerintem arról fantáziál hogy méjesztené bele a fogát a torkomba.-háát…ez a csaj valami agyturkász lehet,tuti!
-Ha lehetne kérnem ne olvass a gondolataimba,mert olyan piszkosak hogy rajtuk még a seprű sem segít.-mondtam mire Emily elmosolyodott.
-Te több száz éves vagy?-aucs…ez fájt.(basszus rájöttek a reumámra xD)
-Hú te lány...úgy nézek én ki mint aki megélte a 2.világháborút?Én 17 vagyok.-jah…végülis…csak szorozd be nyolccal!
-Jó,jó,jó...nem kell leharapni a fejem!-ez a csaj egy lángész!-Én 16 vagyok...Nos kedves Dimitrij örültem a találkozásnak, de mennem kell.Remélem még találkozunk.
-Legyen úgy Emily.-majd egy puszit nyomtam az arcára.Kiáltott a madarának,majd néztem ahogy elmegy.Különleges.De nem szeretem mert...nem lehet.És késsz!Talán csak egy egyszer látott igaz barátra leltem benne…De várjunk csak!Basszus!Azt mondta hogy a barátai elrabolták!Mindegy.Menni fog neki.Talán egy kicsit megskubizom hogy él-e.Aztán hazamegyek.Talán.Elindultam abba az irányba ahol nemrég még Emily halványodó alakját láttam.Emberi sebességgel,ilyen tök nyugisan botorkáltam elörefelé.Csak nyugi!A végén a tetön kötöttem ki.Vhát??Mi a ……@#$?Innen is lehetett hallani hogy mennyire fél.De mitöl?A tetö széle felé mentem amikor…Emily leugrott.Ha vert volna a szívem most egy röpke infarktust kaptam volna.De csak egy kicsit!Oda siettem ahol levetette magát.Kibontotta a szárnyát.Még él.Földet ért majd bepakolt és elindultak.A fákon ugráltam mint hasmenéses tarzan az öserdöben.Ketyósnak nézhettek.Leálltak az út mellett.Idáig is simán elláttam hogy smárolnak.Elfordultam miszerint,erre nem vagyok kíváncsi.Egy darabig így voltam majd hallottam hogy elindulnak.Semmi érdekes!Halál unalom!De azért követtem öket.Mert nekem így tetszik.Problem?Pontosan!Ništa!Mentem vagy már 4 órája.Visszafordulok.Leszarom.Pasi vagyok,nem ennek a lánynak a nögyógyásza!Nyugisan sétálgattam visszafelé amikor hallottam a Samnek intézett szavak töredékét:
-……vigyázz!!!-kiabálták egyszerre.Mit csináljak?Megmentem öket.Aztán belevágódnak a,vízbe?!Jajj!Hát persze!A Wickery-híd!Megfordultam és ahogy bírtam futottam a hangok felé.Elkéstem.A kocsiba négy embernek vert a szíve a baleset elött.De a lánynak,Emilynek már nem.Samnek amúgy sem,mert démon.Mit csináljak???Senkinek nem vert itt a szíve.Beugrok a vízbe.Megmentem öket még ha ezt nem is tudják.Beleugrottam az alig egy fokos vízbe.Mondhatni,lefagytak bizonyos végtagjaim!Emily szeme még valahogy nyitva volt,az egyik kezével intett a barátai felé.Mit akar?Aztán világossá vált…nem akarja hogy öt mentsem ki elöbb.Mivel lehet hogy ez volna az uccsó kívánsága,ezért teljesítettem.Feltéptem a buznyák ajtót majd a kezembe kaptam elöször a hátul lévöket,aztán a partra húztam öket.Nem mondom hogy nem volt súlyuk!!Leugrottam megint majd öket is felhoztam.Lássuk csak:Alex angyal de azért megnyomtam kicsit a mellkasát hogy esetleg túlélje.Natalie,ahogy hallom vérfarkas,simán kihúzza.Sam…nos ö…majd Lucifer eldönti.De nagy eséllyel visszatér mert jó szolgálatokat tesz az ördögnek.Sebastian
varázsló,de öt is újraélesztettem.Nagyjából.Fogjuk rá.Max.járulékos veszteség lesz.Emily…meghalt.Édes mariska!!Vissza kell öt hoznom…bármi is legyen az az ár!Fehér szemem most vérvörös színüre váltott.Csak ne legyen túl késö,kérlek!!Szemfogaimat kiengedtem majd belemélyesztettem Emily hófehér élettelen börébe.Mind tudtuk hogy ez hogy történik…az áldozat-jelen esetben Emily-valahogy meghal,de nem természetfeletti lény keze által.Az ellent mondana az erkölcs kifejezésnek.Szóval…valahogy meghal, az én szemfogaimban meg endorfin van és hogyha ez a lötty bejut Emily véráramába nos…Emily…bukott angyal,vagyis démon lesz.Emberi vérrel táplálkozik,és fekete szárnya lesz.Meg egy kis apróbb dolgocska is van,de azt majd késöbb.Szívtam a vérét,de most az egyszer,féltem.Borzalmas érzés,és halandóként eltöltött idöm alatt sem fordult elö…soha.Emily kinyitotta lelketlennek tünö szemét majd felnyögött.Nem láthatott engem,mert most…most kezd hatni a vámpírméreg.Ha emberként szívják ki a véred majd utána adnak a vérükböl…az szarabb.6 órát szenvedsz miközben a szíved megáll,nem lélegzel,kinönek az agyaraid.És ezt mind szépen lassan...a végén elveszíted az eszméleted,mert beleörülsz a fájdalomba.Aztán felébredsz egy ismeretlen helyen,majd artéria vadászatba kezdesz,hacsak valaki nincs ott melletted hogy megtanítsa: rossz,nem jó,csúnya,nem nem szabad,ne nyúlj hozzá,bameg hülye vagy!Mint az anyuka és a  csintalan kisgyereke a csokigyárban.A gyerek szeretne mindent felnyammogni,de az anya tudja hogy 1 hétig tartó éjszakai taccsolás lesz a vége.Utána meg moshatja a lepedöt,és fizetheti a vízdíjat,no meg a kártérítést a csokigyárnak!Valami ilyesmi van a szemfogasoknál is:csak lepedö helyett vérfürdö,vízdíj helyett vér-plazma díj,és kártérítés helyett suvickolhatod a padlót egész nap hogy eltüntesd a vér-nyomokat.Most Emily is ilyeneket él át,csak mivel ö már pár perce halott volt,így nincs tudatában a dolgoknak.De a szervei az igen!Olyan furcsa érzés kapott el,ahogy a jobb kezemre fektetve kiterült nagy ruhában szétcibált hajjal tartottam kezemben a lányt.Sikerült.Nagyon lassan indult a folyamat:a haja forgójánál kezdödött és haladt lefelé,egészen a haja végéig.De a vége vörös maradt.Az egész folyamat az átváltozás egyik árnyoldala:elveszíted természetes hajad színét és slussz passz.Amint felébredsz te sem tudod hogy ki vagy.Emily esetében feketére változott a haja valamennyi része.Majd mintha lassan elszívná a lányból az összes életeröt…tovább változott.Szája ami eddig rózsaszín volt,meggyvörös árnyalatot vett fel.Böre természetes színe most a frissen esett hóé lett.Magától kitárult a tündérszárnya ami lassan éjfekete tollakkal lett borítva.Teljesen megváltozott.Eddig az életerejét tiszteltem Emilyben,de most mintha a halál menyasszonyát bámulnám.Ölembe fektettem majd felálltam és elindultam a város felé.Halk nyögés mögöttem…majd egy fiú hangja.
-Khérlhek…ne vhidd…elh… ah hughom!-hátrafordultam hogy megnézzem ki az aki megszólított.Alex,az angyalka,köhögte fel serényen a vizet.
-Alex, Emily nem a hugod,és meghalt.Fogadd részvétem.-mondtam.
-Elmeshélem…-és fél órán keresztül hallgattam,majd a lényeg lejött:Alex tesója Emily.Mert Emilyt örökbefogadták.Az igazi szülei közül az egyik az tüzdémon,a másik meg fél tündér-fél tüzdémon.Emily anyja a lány születése elött öszzejött Alex apjával,majd megszületett Alex,aztán meg dobták egymást a szülök és így a lány anyja összejött az eredeti apucival.Rá 9 hónapra világrajött Emily Marshall.Vagyis:Emily anyja Alex anyja is.
Emily igazi neve: Emily Dragona……

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése