10.Bálibuli

...Gondolom,vagy remélem hogy lesznek tündérek is,mert akkor az azt jelenti hogy  vihetem magammal Lunát.Hmm..mindegy is,bármi lesz öt nem hagyom itt.

-Luna velem tartasz?-kérdeztem mire madaram a kezem élére szállt.Még egyszer gyorsan belenéztem az egész alakos  tükörbe majd megelégedtem a teljesítményemmel.A tiara gyönyörű ahogy derékig érő hajamon helyezkedik el.Tetszik az összkép azt kell hogy mondjam!!Jobb kezem élén a fuxos Dj Luna helyezkedett el,bal kezemben pedig a ruhám szélét fogtam hogy annyira ne érjen le.Könyökömmel nagy nehezen kinyitottam az ajtót majd megálltam a folyosón.Kiengedtem a szárnyam hogy tudják,nem ember vagyok.Csak egy a baki...

-Luna tudod hogy merre van a bálterem?-kérdeztem hátha valami halvány képe van az útvonalról.Meglepetésemre...bólintott.

-Repülve elvezetnél oda?

Madaram kitárta szárnyát,elörerepült majd kérdön vissza nézett rám.A mennyezet kb.3 méter magasan van.Hmm...menjünk izlésesen!Ugrottam egyet,mire a levegöbe találtam magam.Suhantam Luna után.Sok-sok folyosót bejártunk de végül egy fehér márványlépcsön mentem fel.Ahol

egy hatalmas fehér kétszárnyú ajtó várt.Beléptem és mint kiderült,ott kellett belépni ahhoz hogy a középpontba legyél.Mindenki abbahagyta a beszédet,

mindenki felém nézett.De én csak egyvalakit néztem...Samet.Jól állt rajta a 

szmoking,ezt el kell ismernem.Én lassú,komótos léptekkel haladtam lefelé a lépcsön.Luna végig mellettem repült,de amikor a lépcsö végéhez értem a vállamra szállt.Sam kinyújtotta a kezét majd megszólalt:

-Miss Marshall...eltáncolná velem a nyitótáncot?-kérdezte udvarias hangnemben.

-Természetesen-mondtam majd kezem az ö kezébe csúsztattam.Elvezetett a táncparkettig ahol,egyik kezét a derekamon pihentette,a másikkal megfogta a kezem.Majd hegedű szólalt meg,és mi elkezdtünk táncolni.Egy,két,há,négy...egy,két,há,

négy...-számoltam gondolatban a számokat, mert attól féltem leégek.Aztán még a végén az egész hotel leégne az én kis hibázásomból!!A zene véget ért...mi levonultunk.Ezután mindenki azt csinált amit akart.Ettek,ittak,táncoltak,vagy csak beszélgettek pár rég látott baráttal.Én az utóbbinál döntöttem,és a barátaimhoz mentem akik most éppen,egy rejtélyes családdal beszélgettek.

-Szia Emily!Ma tök jól nézel ki!Bemutatom a Vladislav famílíát!-mondta nekem Alex Natalie mellett állva.Natalien hosszú,testre simuló arany ruha volt.Szív alakú dekoltázzsal.Pántos.

Elörelépett gondolom az apuka.Piros szemű,fekete hajú 40-es férfi.

-Szia,a nevem Roger.-mondta

-Üdv,az enyém Emily-ráztam kezet Rogerrel.

Ezután jött gondolom az anyuka.Szöke,kék szemü 30-as nö.

-Szia,Roger felesége vagyok,Antonia.Gondolom te Emily vagy.

-Igen,szia.-neki két puszit kellett adnom.Egy idegennek!

Aztán egy kislány lépett elö.Szöke,piros szemü lány,kb.6 éves.

-Szia, én...én...Mary vagyok.Neked mi a neved?

-Emily.-neki is adtam két puszit.

Aztán az utolsó...ö egy kb.17 éves srác,irtó helyes,piros szemű,fekete hajú.Szemrevaló teremtés,ez tény.

-Dimitrij Vladislav.Örülök a találkozásnak.

-Emily Marshall.Ugyszintén.-nem csináltunk semmit,az egész szia-hello dolgot szóban lerendeztük.A többiek már szétszéledtek,csak mi maradtunk itt a csoportból.

-Te mi vagy?Vagy ti mik vagytok a családoddal?-kérdeztem.

-Nos vámpír család vagyunk.Anyukám ember,apukám vámpír,Mary félig vámpír ,félig ember.Én pedig teljesen vámpír vagyok.Oroszországból származunk mindannyian.És most te jössz...mi vagy?

-Azt hittem egy icipicit egyértelmű...tündér vagyok.-kiérdemeltem erre egy fél-mosolyt.Mert csak a szája sarkában volt az a nagyonkicsi görbület amit mosolynak hívnak.

-Kérsz inni?Van vodka,és pezsgö.-kérdezte.

-Máris leakarsz itatni?-kérdeztem fanyar mosollyal.

-Hááát... hogy belölem mindenki csak ezt nézi ki!

-Van szemfogad?-kérdeztem.Mire figyeltem volna mi történik már a nyakamhoz férközött.Foga hegyével óvatosan megkarcolta a böröm.

-Ez elég jó válasz a kérdésedre?

-Megteszi.-mondtam,majd hirtelen megfordultam és összes erömet összeszedve,nekilöktem a falnak.Mármint varázslattal.Tudtam hogy a srácnak semmi baja nem esett.Vámpír sebességével mellém jött és kezével átkarolta a derekam.

-Nem is rossz kicsi tündér,nem is olyan rossz.Felkérhetlek egy táncra?-kérdezte.

-Igen Dimitrij.-felemelt az ölébe én pedig karjaimmal átöleltem a nyakát.Sebességével a táncparkettre vitt.Szép lassan letett,majd megfogta a derekam mind két kezével.Én kezeimet a nyakánál pihentettem.Felsóhajtottam...

-Mi problem?-kérdezte.

-Asszem 19 óra felé el kell mennem,egy ismeretlen helyre ami azt sem tudom hogy hol van.És persze ezt az utat azokkal a barátaimmal teszem meg akik elraboltak.Most meg...mindezt egy vadidegen vámpírnak mondom el, aki szerintem arról fantáziál hogy méjesztené bele a fogát a torkomba.

-Ha lehetne kérnem ne olvass a gondolataimba,mert olyan piszkosak hogy rajtuk még a seprű sem segít.-mondta mire én elmosolyodtam.

-Te több száz éves vagy?

-Hú te lány...úgy nézek én ki mint aki megélte a 2.világháborút?Én 17 vagyok.

-Jó,jó,jó...nem kell leharapni a fejem!-erre a mondatomra elkezdtem hülyén mosolyogni-Én 16 vagyok...Nos kedves Dimitrij örültem a találkozásnak, de mennem kell.Remélem még találkozunk.

-Legyen úgy Emily.-majd csak egy puszit kaptam töle.

-Luna gyere!!!-kiabáltam szét az egész bálteremben.Luna a madaram ,meggörbített ujjamra szállt.Majd felmentünk a szobámba ahol gyorsan összedobáltam a cuccaim.A böröndömmel és Lunával együtt a tetöre mentem.Ott kiterjesztettem a szárnyaim és levetettem magam böröndöstül.Zuhanás közben elértem a tökéletes szelet és annak hátán jutottam el a földre.Ahol a többiek már a kocsit pakolászták.Láttam böröndöket,egy csomót.Tudtam hogy engem néztek ahogy repültem lefelé börönddel a kezemben.

-Nahát Emily!Jól repülsz!-mondta piri.

-Nekem nem is szóltatok volna ha nem jövök?-kérdeztem az elöttem álló illetöket...Natalie,piri,Alex,Sam,Lui,Mira.Lui eléggé ittasan állt,Alex tartotta meg.

-Szia cicccccccaaa... megtartasz??-kérdezte 

Lui bociszemekkel nézve Alexra.Majd LUI PUSZIT nyomott Alex arcára aki rögtön le is törölte azt.

-Gyerekek légyszike siesettek!Ha lehet még az elött hogy Lui lesmárolna!-könyörgött Alex.

Erre mindenki egy fokkal gyorsabban pakolászott az autoba.Én Lunát elöredobtam,ugy gondoltam ugyis tud repülni...Lunám nagy rikácsolással fejezte ki véleményét miszerint egy taho,ösbunko lett a gazdija.Majd egy rohadt nehéz böröndöt dobtam a csomagtartoba.

-Esküszöm,ha ebben tégla van,egyenként dobálom a fejetekhez!-mondtam.És hál' a nagyfönöknek,vagy csak a nöi hangfölénynek de végre az autoban ültünk.Luitol és Mirátol bucsut vettunk,ami nem volt könnyu mert Mirat mar a baratomként tudhatom.Lui meg háát...töle megtanultuk hogy kell egy méterröl egy vödörbe okádni.El kell hogy 

ismerjem...nagyon profin megy neki!Jelenlegi pillanatban az anyos ülésen ülök és nézem az elmosodo tájat.Mellettem Sam vezet.3 napot töltöttünk a Corvinban.Hiányozni fog.Sok-sok emlék.Mira.Sam ahogy az ágyban átölel.Be kell vallanom érzek valamit a fiu iránt...talán szerelmet?Fingom nincs.Meg persze itt van az az ismeretlen hely...ahova most tartunk.Alig mondtak rola valamit.Talán azt birom Samben hogy nem sokat beszél.És ott vannak a mi perverz játékaink.Csak a miénk.De ö egy démon...csodálatos,nagy éjfeketén ragyogó tollazattal.Én a fény ö a sötétség.Jing és jang.Csakhogy jing és jang egy "fajba" tartoznak.Például mindketten tündérek.A démonoknál is van ilyen jing és jang.Én a jo,ö a rossz.De ez a páros elszakithatatlan...mindig egyszerre emlitik öket mindenhol,csak mert összetartoznak.Mint a kirakos darabjai.A többiek hátul már alszanak.Ránéztem tengerkék szemére amiben el lehetett veszni.Olyan mint a viz alatt,csendes,tiszta,békés.Tudta hogy nézem mert elmosolyodott.Lefékezett az uton majd felém fordult.Felé fordultam én is.Az egyik kezét arcom jobb oldalára helyezte,majd közelebb hajolt.De ez annyira közel volt hogy éreztem a meleg lehelletét ahogy börömet csikizi.A szivem csak zakatolt...ez miatt a srác miatt fogok egyszer szivinfartust kapni!

-Emily...gyönyörü vagy.-mondta,mire nekem a szivem kihagyott egy ütemet.

Karjaimat a nyakához tettem.Ö másik kezével a csipömhöz tette kezét hogy közelebb huzzon magához.Szemében elszántságot láttam.Majd ajkaink találkoztak...az övé mint a bársony olyan puha volt.Lehunytam a szemem és arra gondoltam...Szerelmes vagyok.Szerelmes vagyok Sambe.Az én Samembe.Csokunk vággyal teli volt,szenvedélyes,csodálatos.De sajnos mint minden emb...szoval nekünk is szükségünk van levegöre.Elszakadtunk és egymás tekintetét pásztáztuk.Normális ,kényelmes helyzetbe ültem vissza.De egymás kezét fogtuk.Ez jelent valamit?A többiek mintha megérezték volna hogy mostmár felébredhetnek,felébredtek.Egytöl-egyig,mindenki.Kinéztem az ablakon:nagy barátságos fák,koromsötét éjszaka.És az ut amin eddig mentünk.Nem tul hivogato,de nem is halálos.

-Hol vagyunk?-törtem meg a gáz csendet.

-2 órányira a célunktól-mondta Sam.Kicsit feszült volt a hangulat,lehet hogy a csókunk miatt?Egyáltalán jelentett valamit ?Vagy létezik baráti csók?Pusz-pusz szájra egymás között?Nyuszi-puszi?Felsóhajtottam...ez mi volt?Eddigi életem során 1 fiúval jártam...Jake Fester.Másnevén Tökotthagyott Jake.Gáz mi?Az.Már a neve is egy analfabéta tökelütöttre vall.A suliba jöttünk össze,szöke haj,kék szem,agyilag sötét.6 napig voltunk együtt ,és egy halloween partyn meg akart csókolni,de én erre a legközelebbi tárgyhoz nyúltam...egy tökhöz.Tölem  ered a tökkelütött kifejezés.Picit fejen kólintottam,nah jóh szumós is lehettem volna.Aztán a srác elájult,kicsit kipuffant.Amíg a többi ember körülötte méregette a helyzet súlyosságát...nos én addig elsunyulva hazamentem tökkel a kezembe.Boszinak öltöztem ami, elég jól illett cuki kis tökömhöz.Ó,ó!Jajj ez botrányosan kétértelmü!Azóta nem hallottam a srácról.Soha.Így höt kedvís barátiam,cuppanyós hijányban vógytam most óta.Megírte vájnyi!Ránéztem az órára:23:30.Luna már rég eltünk.Majd Samre aki még mindíg vezetett.Kezünk összekulcsolva.Láttam a száját ami pár órával ezelött engem csókolt...puha,vastag száj.És a szemei...a kék szemei.Amivel kitudja hány lányt csábított el.Amik most az utat kémlelték.Majd megszólalt:

-Srácok,2 perc és a Wickery-hídon vagyunk!Már csak 1 óra az útból!Gerlepár,nincs vizünk kiszáradás ellen!-szólt piriéknek akik nyelvkufircolást hajtottak végre.Erre a mondatra szétrebbentek.Alex mellettük a  telóját nyomogatta.Hupp!Hupp!Halottam a kocsi hangját miközbe rátért a hídra.Alattunk a tavon a sötét éjszaka messzi fényei tükrözödtek.Elöttünk a csendes út.Majd a bokrok közül egy citromsárga szemü,hatalmas farkas tünik fel.

-Saaaaammmmm!Vigyázzzzzz!

Próbáltuk felrázni Samet fáradságából...sikerült.Hirtelen szemei kitágultak majd ugyanilyen felindulásból... jobbra rántotta a kormányt...minden egy másodperc töredéke alatt történt...Az autó eleje durván átszakította a korlátot...Samre néztem ijedt szemeimmel,ö is ugyenezt tette.Az autó lejjebb s lejjebb szánkázott a levegöben.Placcs!A víz,a víz...befelé szivárgott az autóba...majd megtelt.Az ajtóval baszakodtam ami nem nyilt.Vége...emberi mivoltom megszünik létezni.Nincs tovább.A szerelmemmel együtt halok meg.Azzal akivel össze kellett volna költöznöm,vele házasodni,kimondani az oltár elött:Igen!Fehér ruhába vonulni hercegem elé.Szülni 6-7 gyereket.És látni,látni amint Sam a kislányunkat tartja a kezében.Majd homlokon puszilja és azt suttogja neki:Anyukádon kívül te vagy a második nö az életemben.Látni ahogyan a gyerekeim felnönek!Együtt piknikezni,enni,kirándulni.Látni ahogyan falatnyi csöppségekböl felnött lesz.Ott lenni életük jó és rossz történésekor.Örülni a sikerüknek,és velük sírni bajban.Mindörökké.Majd mikor kicsikböl nagyok lesznek...mi megöregszünk.Majd halálos ágyunkon egymás kezét fogva egymás szemébe nézve suttogni..."Nincs te vagy én csak mi!Szeretlek Szerelmem!Örökké."Majd akkor meghalni.Egy életet magunk mögött hagyni.De ami most van...életem kezdetén meghalni vele/velük.Láttam a szemébe hogy ö is ezt éli át.A hosszú,szép életünk.Amilyen lehetett volna.Megráztam a fejem jelezvén nincs kiút.Itt,most nincs.Elkezdett kézjelekkel egy mondatot mutogatni.Aztán rájöttem:

-Sajnálom.Szeretlek Emily.

Bár a vízben voltunk én leszartam,elhullattam egy igazi végsö könnycseppet.Majd visszamutogattam:

-Szerelmes Vagyok Beléd.Szeretlek.

Tudtam hogy vége, tüdöm 1 perc és feladja.Sammel egymás kezét szorítottuk,kényelmesen várva a Halált.Tiarám megigazítottam...ebbe lettem volna a fehér ruhámba...de már késö...menyasszony...

Sam kivett valamit a zsebéböl...egy szivecske alaku kis medál volt,de nem nyaklánc.Odaadta nekem.Kinyitottam...Sam a szüleivel még gyerekkorába,melette...mi ahogy a szállodában alszunk,ölelkezve és a nap fénye fejünk felett szikrázik.Olyan szép...gondtalan.Kezembe  vettem majd szívemre szorítottam...ha kell legyen ez az utolsó emlékem.Hátul a többiek vergödtek...de nem találtak kiutat.Ahogy mi se.Szeretlek életem de most...elmegyek.Örökre.Sammel.A barátaimmal.Anyukám és apukám emlékével.A menyasszonyi koronámmal ami soha nem lesz menyasszonyi.A dédim gyürüjével.Nincs visszaut,nincs harmadik lehetöség,itt már nincs.Samre néztem ö rám...bólintottam.Elmutogattuk:

Szeretlek Sam.

Szeretlek Emily.

Majd az összes oxigén eltávozott tüdömböl.Egy sóhaj kíséretében meghaltunk.A halál eljött.

Meghaltam Sammel.Akit talán szeretek.

Az író

Nos  kedves olvasók.Ennek a storynak nincs vége!!Jövök a kövi résszel...ha a dolgozatok is úgy akarják!Téli meglepi rész is lesz!(Nem biztos)