A kezdetek kezdetén... vagyis elég régen történt az hogy Franciaországból kicsi családommal elköltöztem New York városba.Új iskola...új kezdet.Aztán megérkeztünk újdonsült otthonunkba.Minden olyan volt ahogy elképzeltem...koszos,kupis.Anyu mondta hogy kezdjek el kipakolni.Amikor minden a helyén volt akkor elintéztük a beiratkozási papirokat.Szóval holnap iskola...új emberek.Hát majd csak lesz belőle valami!Lementem a konyhába egy apró mozdulattal kihúzva a széket a helyéröl.Anya a kaját készítette amikor őfelsége apa király is lefáradt helyére.Anya egy tál forró lasagnéval a kezében tért vissza.Rövid de mégis ary vörös haja most összefonva lógott a nyakában.Majd hat részre felvágva a vacsit, mindenkinek a tányérjára csúsztatott egy szeletet.-Emily szivem milyen a lasagne?-szólt elbűvölően szigorú hangján.-Jaj anya tudod hogy te mindig jól főzöl!-mondtam,de hát mindenki tudta az igazat...a kutyink Lulu szerencsénkre mindent megevett...és anya mindent látó szeme hála istennek az asztal alá nem lát be.Aztán fele a Lulunál vacsi után, felmentem a szobámba.Egyszerű szoba...íróasztal,franciaágy(úgy gondolták anyáék kelleni fog csak mert 16 vagyok),szekrény,és egy ablak ahol ha kinézünk rögtön a szomszéd kertjébe kalauzol.Elléptem a függöny mögül és elindultam a fürdőbe.Majd levetkőztem és a tükörből egy vörös hajú,zöld szemű lány pislogott vissza.Megunva a látványt amit életem végéig nézhetek inkább lefürödtem.Visszavonulva szobámba gyors magamra dobtam egy zöld hálóinget.Majd szétterülve az ágyon elaludtam...Reggel anya mérges arcára ébredtem.-Emily Marshall,miért nem állítottad be az órát?Az első napon elakarsz késni?Öltözz fel gyorsan,uzsit már csomagoltam.-Szemöldöke most összehúzva mérgesnek,bár a reggeli kívánságai végére nyugodt volt.-Nyugi anya!És jót reggelt!-Csak ennyit tudtam kinyögni magamból,mert még mindig a reggeli zombulásom alatt voltam.Majd végül kikaptam a szekrényböl egy ruhát ami felül fehér,alul rózsaszín szinekben "pompázott".Megfésültem a hajam majd egy egyszerű vonanallal kihúztam a szemem.-Szia anya sietek!-Majd egy puszit nyomtam anya arcára.És kifelémenet szerencsémre...hanyattestem.-Jól vagy kicsim?-de csak annyit mondtam hogy már megyek is!
 |
| Emily Marshall vagyis én(első nap az új suliban) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése